TE_O: Nagyhangú és mellényű fickó szép számmal volt kinn, de akitől én a Certinát vettem, az nem árult Chrono.Suisse-t. Amúgy a világ sora, az, hogy a börzére főleg az eladók pakolnak ki, hiszen néhány órával nem érdemes kiállni (hacsak nem "olyan" az a néhány óra). Megjegyzem, ilyen helyen valóban nagy értékű órát én nem mernék venni, bármily olcsón, vagy éppen drágán adják! Jellemző momentum: ugyanolyan Longines Lindbergh Original kronót, mint amilyet a minap kerítettem magamnak, kínáltak teljesen újonnan, lefóliázva, acélszíjjal 200-ért, de odaadták volna 170-ért is. De természetesen doboz, pótszíjelemek, papírok azok nem voltak. Az óra legalacsonyabb általam ismert ára 1400 euró nettóban, ez 350eFt. Az óra láthatólag egy másodpercig nem volt hordva. Ugye hihető, hogy valaki megvette itthon 430eFt-ért, de hazamenet elvesztette a papírjait, a dobozát és pótszemeit, majd kinyitva lakása ajtaját meghallgatta az üzenetrögzítőjét, és rádöbbent, hogy időközben csődbe ment, majd haladéktalanul eladta az órát fél-harmad áron... Van elképzelésem, hogy az áruba bocsájtott órák egy része honnan származik...
Másik kedves témám: Rolexek. Nekem úgy tűnt, hogy a használt Oysterek idehaza még tán drágábbak, mint nyugatabbra. A legolcsóbb darab, amit láttam, egy 1970-es évekbeli Olyster-Datejust volt 270eFt-ért. Ez kb.: 1000$. Hasonló darabokat 600-700$ körül akár a németeknél, akár az USA-ban gond nélkül be lehet szerezni. Rengeteg acél Oystert kínáltak 4-6000 DM körüli áron, ami az ezzel azonos modellek mostani új ára körül van (egy új AirKing 5200DM körül van, egy Oyter Perpetual 4300DM, egy Datejust 6000DM), és persze papírok, pót csatszemek nélkül. Ahogy láttam ezekre nem is született semmiféle üzletkötés. Bár én is elcsábultam, és vettem egy 30-as évekbeli ROLEX Rectangular szögletes, felhúzós, egyszerű órát, de hát ez nem a ma kurrens Rolexek fazonja (és árfekvése). Bár nekem ez jobban tetszik...
Nekem mindig érthetetlennek tűnt, hogy sikerült a Rolexnek ilyen hírnévre és sikerre szert tennie. Gyakorlatilag van ötféle szerkezete, úgymint: 2230-női méretű automata, 3130-férfi méretű automata, 1600-kézifelhúzós a 3130-ból, 4130-kronó, de két évvel ezelőttig a Daytonába a Zenith El-Primerót építették. A 4130 új szerkezet, és még igazán nem bizonyított, bár meglepő lenne, ha valaha bármi gond lenne vele. Van emellett egy kvarcszerkezet, amelynek azt hiszem van némi ETA kötődése. Ezen szerkezeteket variálják dátumkijelzőkkel (date, day-date), és ennek függvényében más típusszámot is kapnak, de a sok típusszám engem arra emlékeztet, mint ha mondjuk a Renault a Mégane minden karosszériavariánsát, sőt minden más színű és felszereltségi szintű változatát önálló modellként, más-más néven forgalmazná, és lenne 40 féle modellje 1 helyett. szerintem ez egy kicsit olyan "mókusvakítás" jellegű dolog. Aki már nagyítóval-csavarhúzóval felszerelkezve járt néhány ROLEXben, az is tanúsíthatja, hogy kísértetiesen ugyanaz köszönt vissza mindegyikből. Jellegzetes, rögtön felismerhető a két lilára eloxált automata kilincskerék, amely már az 50-es évektől a cégre jellemző. Ami persze nem változtat azon a tényen, hogy a konstrukció szuper, a kidolgozás kifogástalan, örök életű, precíziós darabok. Csak úgy érzem, a ROLEX azzal alkotott nagyot a 30-as években, hogy már akkor olyan, vízzáró acél tokos, koronazáras órát tudott készíteni, amely mindent kibírt. A ROLEX edzett, csiszolt kristályüveget használt minden óráján már akkor, amikor még egy PATEK, IWC vidáman plexivel, celluloiddal csinálta a drága aranyóráit is, minden modellje víz és korrózióálló volt akkor, amikor ez leginkább csak "military" kivitel esetén (általában rémes design mellett) fordult elő a jó nevű konkurrens cégeknél is. Ezzel nyilván nagy presztízselőnyre tett szert, de szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy egy mai, korszerű, acél-zafír kivitelű FORTIS, OMEGA, LONGINES, FC, NIVREL már ugyanolyan tartós és strapabíró kivitelű, és szerkezetileg sem lesz rövidebb életű, mint a ma futó ROLEXEK, csak sokkal olcsóbb. Persze ez nem volt így a 60-as években, amikor egy tényleg vízálló óra, ráadásul elegáns kivitelben (nem féltégla méretű forgácsolt tokban, két kiló páncélozott plexivel leöntve) még bizony ritka volt. De a jobb kivitelű korabeli acél Omega Seamasterek ugyanolyan jó órák voltak, ugyanolyan szépek is maradtak, még sincs olyan presztízsük. Vajh miért?
Ellenvélemény? További infó? Kevés az adat a témáról, én is szívesen okosodnék!
ui: A kvarc szerkezet körüli "pletyiktől" eltekintve nem tudok róla, hogy a ROLEX ETA szerkezetet, egyáltalában a 40-es évek után - a kronókat kivéve - nem saját szerkezetet valaha is beépített volna (a TUDOROKBA persze igen). Tulajdonképpen olyan kevés a szerkezeti variáció, hogy én ezt kizártnak tartom (fenntartva a tévedés jogát)!
ORAGYUJTEMENY
