Hohó ! Én még leragadtam a pénteki témámnál, a hamis-nemhamis, ilyentokos-olyantokos Rolex-eknél.

Szóval az piszkált engemet, hogy ugyebár említtetett a bécsi volt importőr, bizonyos Haban, aki a tokmachinálásával nagyot veszített.
Egyszerűen nem fér a fejembe, miképpen tudta az acélról aranyra tokcserét követően megfelelően szerepeltetni a típusszámait ? És az miképp lehetett azonos a certifikáton szereplővel ???
(Ugyanis a márka típusszámai magukban hordozzák a tokozás, sőt a lünetta anyagának azonosítását is. Így aztán egy új tokba átgravírozva ugyanezt - a certifikáttal azonos érdekben - egyből kibukik a nemesfémház alaptalansága. Vagy a tokazonos új számot bevésve a certifikát akár eldobhatóvá is vált.)
Ezt az ellentmondást hogy oldották fel ???

Az pedig nálam már csak ráadás, hogy egy Daytona esetében főképp nem érdemes ezt a tokcserét végrehajtani, mert (ki tudja miért ?, de valamiért így van) az említett típus acél változata az egyik lenagyobb presztízsű drabja a kollekciónak. Annyira kurrens és értékőrző, hogy egyszerűen érdemtelen aranyba áttétetni.

Szóval álljék itt egy minden márkára örök igazság :

CSAK EREDETIT ÉRDEMES VÁSÁROLNI !!!

Gábor !
ETA szerkezet ???
Na, neeee ?!?!
Tudsz erről valami kézzelfogható hivatalos infót is ? (Mint említettem volt, ez igazán amoda való volna...)