Kedves CSerfa!

Azért tennék mégegy próbát a kölcsönös megértésre.
Többeknek, többször, több helyen is írtam, hogy vallom hitet csak kapni lehet, valamint ember nem lehet tökéletes semmilyen formában - így jó sem.
Azonban a fejlődés tagadhatatlan az ember életében valamilyen irányban és ez tagadhatatlanul múlik az emberen magán is. Ez a fejlődés pedig közelebb, vagy távolabb vihet a hithez, azaz Istenhez. Szerintem ez a szabad akarat.
Tehát a törekvés, a szándék az, amiben tehetünk és tennünk is kellene. És ehhez a cselekvéshez kell az együttérzés, a beleérző képesség.
Nem akarok többet írni, mert félek, megint több lesz a félreértés, mint a célba ért gondolat.
Inkább leírnék (egy sajna általam nem ismert szerzőtől) egy verset, ami jobban elmondja, amit gondolok:

Egyedül Isten

Egyedül Isten adhatja a hitet,
de a hitedről te is tanúságot tehetsz.

Egyedül Isten adhat reményt,
de te is felkeltheted a bizalmat testvéreidben.

Egyedül Isten ajándékozhat meg szeretettel,
de te is bizonyságát adhatod szeretetednek embertársaid előtt.

Egyedül Isten ajándékozhat békét,
de az egység magvait te is elhintheted.

Egyedül Isten adhat erőt,
de a csüggedőt te is felkarolhatod.

Egyedül Isten az Út,
amelyet te is megmutathatsz testvéreidnek.

Egyedül Isten a Világosság,
de te is fényt gyújthatsz vele a többiek szívében.

Egyedül Isten az Élet,
de te is életkedvet fakaszthatsz testvéreidben.

Egyedül Isten képes a lehetetlent megvalósítani,
de a lehetségest te is megteheted.

Egyedül Isten elégséges önmagának,
mégis szeretné, ha számíthatna rád.