Kedves Oncogito!

Lám, megint egy régi probléma köztünk egy alapszón, hitbeli alapdolgon(miért nem érted meg???)
Én úgy vélem, a hitet Isten adja. Szerintem semmit nem lehet fejleszteni. Vagy van, vagy nincs, vagy kap még az ember, vagy nem.
Hasonlóképpen a lelkiismeret is vagy van, vagy nincs, neveléssel, ismerettel sem hitet, sem lelkiismeretet nem lehet pótolni, sem növeszteni. Csak szerepeket, afféle pavlovi reflexeket lehet fejleszteni, de a szerep Istennél semmit nem ér (Ő a szíveket vizsgálja).
Te meg megkérded tőlem, "...azt sem értem, hogy akár hitbeli fejlődést hogyan értelmezel, ha közben nem sokra becsülöd a tanulást/tanítást és az önfejlesztést"
Hát éppen azért nem becsülöm, mert hitben teljesen torz irányba visz, értéktelen!! (Persze szvsz) Minden fejlesztés, tanítás, önfeljesztés is csak begyakorolt sémákhoz, szerephez, képmutatáshoz vezet. Jézus nagyon ellene volt a képmutatásnak!
Jézus nagyon ellene volt a képmutatásnak!

Hogy a hitet nem mi fejleszthetjük, figyeld meg Jézus tanítványainak kérését (gondolom, ők sem tartották lehetségesnek, hogy csak úgy nőne a hitük): Luk. 17.5 "És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!" Mit gondolsz, ők miért kérték ezt, ha maguk is megtehették volna?
De nézd meg, Pál mit is ír, ki is az, aki a növekedést adja? 1 Kor. 3.6-7 "Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten."
(Becsületemre mondom, ma vettem észre igazán ezt az idézetet így, ebben az értelmében, nem ismerem én annyira a Bibliát, mint pl. sok HGys, bizony a magamét, a magam megfigyeléseit mondogattam eddig is)
Ha ők így voltak vele, Jézussal való több éves együttlétük nyomán, gondolom, hitre nézve az a becsületes, ha valaki nem akar Isten helyébe épni, azaz nem tartja lehetségesnek, hogy más is növelhet, mint Isten. Pl. ezért nem kedvelem a humanista törekvést, hogy Isten nélkül is lehet valaki istenes ember, hanem úgy vélem, ha valaki nincs megtanítva a törvényre, nem ismeri az evngéliumot, Jézus nevét, akkor is Isten helyezte szívébe törvényét, Istent nem lehet ebből, kihagyni, sőt, egyedül Isten a forrása a lelkiismeretnek, hitnek, stb. A tanítás meg hit dolgában semmit nem ér, sokszor fejtegettem, mert akkor a farizeusok lettek volna a követnivalók, meg a teológusok. De nem ők voltak, hanem a kisgyermek lett a példa! Aki elfogadja, amit a szülő ad, aki anélkül, hogy értené, mit miért és hogyan, minden mesterkedés nélkül bízik, hogy a szülő tudja, mit kell tenni, enni,elhagyni és megtartani. Ha nekem gyakorlatokat, önfejlesztéseket végezne gyermekem, hogy jó gyermekké válna, elég szomorú lennék, és gyermekemet kezelésre vinném.

Én megfigyeltem (Jézus is ígérte), ha hit ébred (valaki hallja Jézus beszédeit, nem mindenkinek van ám erre füle), az megpróbáltatik. Ebben. Mindig.
Ahogy én látom, az emberek legtöbbje már egész kicsi hitbeli dolgokban megbukik, sőt, a legtöbbnek nincs is hite. Nem is igazak, hanem kitalálnak mindenféle kigondolásokat. [Préd. 7.29 ]"Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást."
Nem is véletlenül kérdezte Jézus, ha az Ember Fia visszajön, vajon talál-e hitet a földön?

Jó sem lehet az ember, mert egyedül Isten jó. Legfeljebb tanúskodhat valaki amellett, hogy tényleg isteni természet részesei lettünk akkor is Isten a jó. Mert, ha nem tanúskodik emellett, ha nincsenek cselekedetei, a hite meghal. De a cselekedet hitből legyen ám, és ha a fentiek igazak, a hitet Isten adja. De a jó cselekedeteteinket is Isten készítette el már jó előre! Mit lehet Isten nélkül fejlődnie az embernek (saját igyekezetből)?
Igaz, az isteni természet a legtöbb emberben megütközést vált ki, miért is kezdettől fogva üldözték az ilyen embereket,és üldözni is fogják. azaz az isteni természetűeket gyűlöli a világ, éppen nem jónak tűnnek a világ szerint. (Pl. nemcsak szeretik az igazságot, de gyűlölik a hamisságot, nem értenek egyet a gyümölcstelenséggel, csúfolót kerülnek, stb., ott a Példabeszédek, az apostoli tanítások, ezek valósággá válnak céljaik szerint bennük)

Nem folytatom ezt, mert szvsz nemigen érdekel téged e dolog. Ha érdekelne, tán meg kellett volna azt értened, én úgy vélem, az ember magát, sem más embert nem fejleszthet hitben, sem lelkiismeretben, sem jóságban, semmilyen isteni tulajdonságban, ez szvsz Isten munkája, ill. amíg kiskorú (hitben) az ember, a gyülekezetekbe helyezett szolgálatoké.
Amíg kiskorú voltam, embertől sokat tanultam, ezért hálás is vagyok az adventistáknak (náluk tértem meg), meg a Hit Gyülekezetének (ott merítkeztem be).
De már nem vagyok kiskorú, és nem emberektől vezettetek, meg taníttatok (hit dolgában). És Isten elvette tőlem pár képességemet (helyette adott ám mást :-)), hogy az emberek ne a bölcs, együttérző CSerfát, hanem egyedül Krisztust kapják tőlem, ha ugyan képes leszek Őt valaha közölni.
Ne bíztass hát engem a jóságra, Isten képes ezt elvégezni, fölötte annak, ahogy mi csak elképzelni is tudjuk, én nem szegényedem Benne, éppen nem!

CSerfa