Kedves CSerfa!

Én úgy érzem, a különböző szóhasználat leginkább csak az emberi tulajdonság megítélésében lehet megtévesztő. Ez szerintem nem is olyan fontos, sokkal fontosabb az, a megfogalmazás, amire az ember önmaga törekszik. Ugyhogy azt hiszem, ezen az úton nem is érdemes tovább haladni, legalábbis én nem teszem.
Talán még annyit hozzátennék, hogy részemről ez a visszafejlesztés-fogalmazás valóban nem szerencsés, és semmiképpen nem letolási szándékkal tettem. Talán inkább úgy kellene megközelítenem, hogy amikor törekszünk valamire, érdemes arra is figyelni, hogy közben mit hagyunk el cserébe.
Meg aztán azt sem értem, hogy akár hitbeli fejlődést hogyan értelmezel, ha közben nem sokra becsülöd a tanulást/tanítást és az önfejlesztést. Valóban mást érthetünk a szavakon, de szerintem ennek az áthidalása azért kétoldalu kellene hogy legyen.

Viszont visszatérnék a humanizmus/felebarát dolgára.
Mindaz, amiket írtál, hogy tiszteled az egyéniséget, mások szabadságát, hogy mindenkinek megadod az esélyt az érdembeni vitára, hogy fontos számodra is a fórum, tehát az ember, - mindez szerinted nem egyuttal humanista jellemző is? Ettől még te éppugy nem vagy "igazolt" humanista, mint az, akin más ilyen jellemzőt találsz. Ismétlem, az emberek nem "...izmusok" tagjai, tehát lesöpörni a szinről egy érvet, vagy gondolatot, csak mert valamilyen általad zömmel kerülendő dolog jellemzője - talán nem szerencsés.
Ne érts félre, sosem tiltakoztam a magam részéről a humanista jelző miatt, mert van bennem jócskán, amit vállalok is. De istentagadás, vallások betiltása, az ember mindent tudásának, vagy az erre való törekvésnek a hite, ezek olyan szélsőségek, amik sosem voltak rám jellemzők és elvetek ma is.
Tehát mindaz, ami benned is megvan, mint humanista jellemvonás, olyan alapvető hozzáállás, ami - változatlanul fenntartott véleményem - mindenkinek kijár, akár egy felebarátnak.
Hiszen nemcsak az elfogadás, az elkerülés, az elvetés módja és miértje elsősorban önmagunkra jellemző, ezért kell hogy fontos legyen számunkra minden ember.

oncogito