Bevallom nem olvastam végig az egészet,
viszont éppen eleget ahhoz, hogy
megismerjem a véleményeket - pro és kontra.
Egyetlen apró adalék a vitához:
Hetvenes - nyolcvanas évek.
Papa, mama, gyerekek csupa szív szeretet.
Mama - már közel a harminchoz. Papa is.
Védekezési minimáltechnikák léteztek már
itthon, de hát a megszakított közösülés nem
sikerült. Lehet, hogy kistestvére lesz a kis
Pistikének és Nikolettnek.
De hát nem lehet.
Mama épp most ment vissza GYES-ről.
Van OTP-részlet, megy a hajtás.
Skoda előjegyeztetve.
Most nem lehet, talán két-három év múlva.
Addigra a kis Pistike is elég nagy lesz már.
Néhány hét múlva a mama ott áll
a jól ismert nőgyógyász, körzeti orvos és
okos kis védőnő - azaz az Abortusz Bizottság
- előtt. Ők döntenek.
Két nap múlva nyoma sincs.
A mama lelke és méhe ugyan szarrá zúzva.
Élünk tovább, a gyerekek felnőnek és
mit sem sejtenek a meg nem született
gyermekekről.

Na most az egész végén egyetlen
kérdés a bőszen ellenzőknek:

Ha az abortusz gyilkosság, akkor az
anyáink gyilkosok ?

Megelőzve a tiltakozásokat, nézzük
meg ezeknek az éveknek a statisztikáit,
s lám - lám kiderül, annak idején is
rengeteg abortuszt hajtottak végre,
igen sok családos asszonyon.

Mindezzel nem védeni akarom
ezt az eljárást, valóban sokkal
fontosabb a megelőzés, de az
sem helyes, ha férfiak hoznak
törvényeket nőknek.

Akinek pedig az értékrendjével
ütközik a "dolog" az valószínűleg
sosem fog oda kerülni. Ezen
kevesek egy része a társadalom
által irigyelt és csodált nagycsaládosok.
Jó lenne, ha az értékrendjüket
az is bántaná, hogy törvényekkel
akarják elvenni másoktól a
szabad választás jogát.

Na, viszontlátásra !