Egy kis adalék a profizmus témához:

Idén néhány jugoszláv játékos (Varda, Radmanovics, Rebracsa- nem rossz nevek) kiszerződött az NBA-be, ennek ellenére Pesics kapitány nem hívogatta őket, hogy "Mi újság, gyerekek? Hogy megy az angol? Milyen az amcsi kaja?", viszont - mivel nem jelentek meg az edzőtáborban - szó nélkül kihagyta őket a - néhány héttel később EB-t nyerő - jugó válogatottból.

Abban igazad van, hogy "a kapitány feladata, hogy a legjobb csapatot hozza össze". Csakhogy nem mindig a legjobb játékosok alkotják a legjobb csapatot. Az ugyanis nem tud "meghalni" a pályán a sikerért, aki állandóan attól remeg, hogy véletlenül megsérül. Arra jó a válogatott, hogy felfigyeljenek rám külföldön (Robika nem ASE-ból, hanem a válogatottból lett Európa válogatott), utána viszont már túl veszélyes, nomeg pénz sem jár érte.