Kedves Oncogito!

Én becsülettel egymalomban (egyházban) őrlök, te mész szerteszét.
A felebarát elválaszthatatlan a hittől, mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, mert vagy izraelita (Ábrahám hite miatt), vagy saját hite által, vagy a szívébe írt törvénynek engedelmeskedve (a meggyőződés is hit, sőt, ez a hit) mutatkozik felebarátnak.
Ám a felebarátok, a római századosok, az irgalmas szamaritánus, stb. sem mindenkivel, hanem Izraellel tettek jót. Így van a Bibliában, alapvetően különbözik ez a mindenkire kiterjedő humanizmustól. A humanista egyébként Isten nélkül is jót igyekszik tenni az emberekkel, míg Isten embere Istenért (meg Istentől indíttatva) igyekszik jót tenni Isten népével.
Egész más! Ha kívülről hasonlít is. Mert (akár tudtán kívül is) Isten népét szereti. Sok ilyen embert ismerünk a Bibliából, sőt, Jézus ősei között is akad ilyen, nem is egy. Ezek mind elismerték Izrael Istenét és Isten népét, erre, ha módjuk van ezt megtudni, kivétel nékül mind eljutott, királytól a kurváig!

Puszta hit sincs, a cselekedetek nélküli hit meghal. Tehát a hit cselekszik. Pontosan idevág Jakab apostol tanítása: Jak. 2.15 "Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában." Látod, az atyafiakkal bizony jót kell cselekedni! Ne is írjál puszta hitről, kizárja a Biblia (meghalt).

Szóval hitfüggő a cselekedetek, a szeretet (mert János írja: [1 Ján. 3.14] "Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad."), szóval minden.

Én teljesen összefüggőnek találom, amiket írok, és fel nem bonthatónak. Legalább abban meg kéne egyeznünk, hogy ezek így, felbonthatatlanul (azaz kihagyhatatlanul, összefüggéseikben) vannak a Bibliában, és ekkor tudunk tovább jutni. Mire? Pl. arra, nem kell mindenkit szeretni, és nem kell mindenkivel jót tenni, ekkor tesszük jól (ha a Biblia igaz. Mert a Mester is így tett. És tanítván Nála nem lehet különb, legfeljebb humanista (és ezért a humanista istentelen, ha a Biblia igaz, mert mégis jobb akar lenni Istennél).

CSerfa