Na jól van, kezdjük az elején.
Szóval, azt nem nagyon értem, hogy miért van az, hogy mindenki a BF - et a Disintegrationhoz,estleg a Pornographyhoz hasonlítja.Miért kategorizáljátok be? Szerintem(hangsúlyozom, lehet hogy csak szerintem) minden album külön önálló lemez,és egyik sem a másik folytatása.Annak idején amikor elkezdtem a Cure-t szeretni, hallgatni, mindenhonnan az folyt, hogy a Disintegration a Faith folytatása.Ebből annyi igaz, hogy mind a két album eléggé depressziós(nem mintha a többi "haj de boldog vagyok" stílus lenne), de több sem. Most meg az jön, hogy a Bloodflowers..., de tudjátok.
Az sem igaz, hogy a Roberték teljesen leadták volna a mércét, hiszen az embert mindíg érik új élmények, érzések amiket ki kell adnia magából.
Szerintetek pl. nem gyönyörű dal a Last day of summer?A Watching Me fall hosszú??? Nehezen tudnám három percben elképzelni slágerként az ilyen dalokat.Same deep water nem hosszú?És a Carnage Visors?? Mégis alapdalok és klasszikusok. A Bloodflowers-t nem első hallásra érti meg az ember, miként a többi lemezt sem, (kivétel talán a Japanese Dream,bár ez direkt arra készült hogy kiidegeljék az embert vele, főleg a Pornography után.Mókás kis lemez)hanem lassan alakítja ki benned a gondolatokat, érzéseket.
Egyébként szerintem mindenki imád szerepelni, miért lenne Rob kivétel.Az hogy hazudik az egy dolog,és sokszor nem tartja be a szavát, ez is igaz. Ezért is kell minden kis dolognak örülni ami velük kapcsolatos.Pl.egy "reklámnak is a tévében a Greatest hits-ről".
Egyébként Ti azért szerettétek eddig, mert olyan nagy slágereket írtak???? Hát akkor miért nem követitek a mindíg aktuális 2-3 lemezes előadókat?Ha meghallgatjátok a koncertjeiket, a slágerek vagy csak a ráadásban, vagy külön kis blokkokban kerül előadásra.Az igazi ALKOTÁSOK a nem slágerek,hanem pl: Shiver and shake, Deep green sea,Kiss, All cats, Faith, 17 seconds, Funeral,...stb.

Kicsit hosszú lett, de ez van.