Mélységes szomorúsággal írom ezt a szöveget, mert a történeten voltaképp már meg sem érdemes hökkenni; a magyar szervíz-viszonyok ismeretében még a tolerálhatóbb esetek közé tartozik.
Szerda este indult a buli: Másfél hónapos Pug 307-esem látványos "Break Fault", ABS Fault", "Airbag Fault" üzenetek közepette elnémult, és nem is tért többé magához. Mindezt úgy, hogy kedvesem bennszorult az autóban, mivel a zárak is reteszeltek; szerencséjére mobiltelefon segítségével a Peugeot Assistance távirányítással kiszabadította a hátsó ajtón keresztül. A döglött autót bevontatták a Peugeot Centrál szervizébe azzal, hogy másnap kijavítják a hibát, illetve ha nem sikerül az autót működőképes állapotba helyezni, csereautót biztosítanak a hiba kijavításáig - amire egyébkent garancia-feltételek alapján kötelezettségük áll fönn.
Másnap a szervíz megállapította, hogy a gyári hibás akkumulátor okozta a galibát, s közölték: nyugodjunk meg. Estére vagy ezzel az autóval, vagy egy csereautóval távozunk a szervízből. Mindezt kedvesemnek ígérték, mert én többnapos vidéki elfoglaltságom miatt a teljes történetet telefon útján éltem végig.
Csütörtökön este negyed hatkor ott voltunk a szervízben a kész autó átvétele, valamint távirányítós kulcsom "újratanítása" céljából. Miután ez megtörtént, átadták nékünk az autót, a javításról szóló papírokkal együtt. Elindulás előtt a tükröket kívántam átállítani, mert eddig kedvesem vezette az autót, ám ebben kudarcot vallottam, ugyanis a tükrök nem működtek.
Némileg értetlenül baktattunk vissza a szervízbe közölni a hibát, hiszen kb. 20 másodperce kaptuk meg a járművet azzal a felkiáltással, hogy készen van. Az autót ismét beállították a szervízbe, és ismét várakoztunk egy félórát - ez már este 6 óra tájban, zárás idején történt. Kisvártatva megjelent Nagy Iván munkafelvevő, s közölte: a tükröket nem képesek működésre bírni. Vigyük el így, vagy hagyjuk az autót náluk. Természetesen azt válaszoltam: itt hagyjuk az autót, s kérjük a megígért csereautót.
Nagy Iván közölte: csereautót adni nem áll módjában. Hivatkoztam előzetes ígéretére, ám azt felelte: az autó beindítható, tehát működőképes. Ez esetben nem jár csereautó. Kérdésemre, miszerint ő közlekedésre alkalmasnak tart-e oly járművet, melynek tükreit nem lehet a vezetőhöz igazítani, azt válaszolta: ő nem szokta a felesége autóján elállítgatni a tükröket, ez nem tartozik az ügyhöz.
Erre a minden képzeletet felülmúlóan pimasz feleletre kissé kijött belőlem a "négy elemi". Orra alá tartottam Peugeot Hungária logóval díszelgő feliratot saját asztaláról, melyen az állt: "Autóját a legnagyobb gonddal készítettem elő, s remélem, megelégedésére szolgál majd. ...Az Ön szerelője". Megkérdeztem tőle: ezt tartja-e helyes eljárásnak a csábító felirat szellemében? Nekiszegeztem: a teljes csütörtök mintegy 10 munkaórája alatt miért nem akadt senki, aki a nyilvánvalóan elektromos jellegű hibától lerobbant autó fogyasztóit átadás előtt végig próbálta volna 3 perces kemény munkával? Firtattam: ő átvenne és vezetne-e a budapesti forgalomban autót, melynek tükreiből autója oldallemezeit látja csupán?
Mindez haszontalan ideg- és időpocsékolásnak bizonyult. Nagy Iván fegyelmezett hűvösséggel továbbra is a korábban megismert alternatívákat tárta elém: megyek a működésképtelen tükrökkel s másnap visszaviszem az autót, vagy megyek gyalog.
Nem lévén valódi alternatívánk, az első megoldást választottuk. Távozás előtt azonban megígértem néki: eljárásáról az általam elérhető legszélesebb internetes autós társadalom, a Peugeot Hungária és a nyomtatott autós média is értesülni fog. Ennek az ígéretnek teszek itt s most eleget.