1999-ben a Frank Muller cég házi vásárán (ahol a kertbe beállók között a leggyengébb autó a DB S 600 L B7 páncélozott volt, teli Ferrarik, Aston Martinok és helikopterek; én a kocsimmal 300 méterrel odébb egy mellékutcában álltam le) az orrom előtt egy orosz csaj, ölében egy pincsikutyával (ez volt az orosz importőr csaja), volt szíves rámutatni a legdrágább kiállított órára, hogy neki az kell (1,6 M CHF).

Ezen még nem annyira néztem, de mikor a pasi kivetette a vitrinből, megforgatta, majd közölte az eladóval, hogy ezt is írja fel, akkor már azért kivert a víz.

Később beszélgetve a területünkért felelős fickóval, mesélte, hogy az évi 9000 órából 3000 db Európa, 3000 db Közel-, és Távol-Kelet, 3000 db meg Oroszország. Igaz, hogy a forgalomból nagyobb aránnyal részesülnek az oroszok, mert 100000 DEM alatt nem vesznek órát. Ekkor én már :-O így csodálkoztam.

(Mellesleg a szóban forgó orosz "másként" vállalkozó üzletembereknél Magyarországon viszont jobb az átlagéletkor :-))

Van még hova spóroljunk, úgy tűnik...

Halandó Nem-órás (de azért még) Mester