A BNW hangulata - ha szigorúan a Maiden életművet vesszük alapul - a Somewhere/Seventh Son korszakot idézi, de szerintem a hangzás és összességében a dalok sem érik el az említett lemezek színvonalát.
Egyetértek, Nicko a Piece Of Mind-on nyújtotta a legjobb teljesítményt, de sajnos számomra az sem meggyőző.
Kétlábdobot természetesen nem használ, ezt nem is mondtam.

Kedveled a stílusát, én nem, és valószínűleg a Nicko kedvelők vannak túlnyomó többségben, nincs ezzel semmi probléma. Hogy alátámasszam az általam mondottakat (dinamikátlan, sematikus, túl egyszerű), ajánlanék két olyan dobost, akik életkorilag és stílus szempontjából is rokoníthatók Nicko-val, és akiket mélységesen tisztelek a káprázatos tudásuk miatt: Carmine Appice és Cozy Powel. Cozy ugye sajnos már nem készít több lemezt, de egyik utolsó felvétele a Facing The Animal c. Malmsteen album, mit mondjak, az a dobjáték ott van.