Bruce mester The Chemical Wedding-je meg Accident Of Birth-je mellett (de szívem szerint ide venném a Balls To Picasso-t is) igencsak halovány a Brave New World. A hangzás is sokkal gyengébb.

- Roy Z lehangolt gitárjai igazán megdörrennek, a BNW-ön pedig nagyon light a gitársound, hiába vannak elvileg hárman bárdisták.
- Harris már teljesen befordult, az eddig is extrém módon hangos bőgője már minden gitárt elnyom, valahogy úgy, mint a debütalbumon. A különbség, hogy most zenei hang nem jön ki a bőgőből, a legendás Harris - Fender Precision hangzásból a BNW-re már csak a csattogás maradt, de az ezerrel. Én, mint egykori hatalmas Harris-fan ezt igencsak nehezményezem.
- Nicko dobolása még magához képest is unalmas és önismétlő. Soha nem szerettem a stílusát, mindig kicsit idegennek éreztem a Maiden zenéjéhez ezt a dinamikátlan, sablonos, túlzottan leegyszerűsített dobjátékot, de a BNW-ön már úgy érzem, hogy kifejezetten gátolja a dalokat a kibontakozásban.
- Dickinson hangja is áldozatul esett a keverésnek, fátyolosnak és dinamikátlannak tűnik, pedig ő aztán tényleg szenvedélyesen adja elő a témáit.
- Vannak nagyszerű részek a lemezen, de a hangzás hiányosságai és a - szerintem - a beltartalomhoz képest indokolatlanul hosszúra nyújtott dalok miatt ezek is beleszürkülnek a nagy masszába.

Szóval, én sokkal jobban várom a következő Dickinson-t, mint a Maident.