Talán Morrison ihlette a következő sorokat... (Ez jó ajánlás volt, Edvárd, hogy Morrisonnak, vagy talán magamnak..., én is így gondolom...

Supernovaként robbant be közénk,
üstökösként száguldott tova,
nyomában halmozódtak a jelek,
krikszkrakszok a tengerpart fövenyén,
madárlábminták a hóban,
fekete-fehér lüktetés a szélben,
hangok, sikoltások és sóhajok,
álmok és zakatoló érzések,
gőzmozdonypöfögés és
sárkányrepülő-zuhanás,
ejtőernyő nélküli felelőtlen séták
a ködös éjszakában,
akkordokkal játszadozás,
magas-mély lüktetés egy
kimustrált zongorán a
háború árnyékában,
rettegő szív és
vacogó lélek találkozása félúton
a gonosz boszorkánnyal, aki
ma sem javul meg, hiába várjuk,
s hiába minden, a sivatag
száraz marad ellentétben szememmel,
melyből új forrás fakad
minden este, ha nem varázsol el az álom,
e jótékony csaló,
ki csak mosolyog, de tudjuk, hazudik.

gyv