Igen, nehéz megélni havi 60.000-ből. De havi 200.000-ből semigen lehet egy pl. 3 tagú családnak. De nem sokmindenkinek van lehetősége váltani, vagy dobbantani. Nem újpesten lakom, hanem újpalotán. Nem 2 szobás lakásunk van, hanem 3 szobás. Be kell osztani a pénzt, de boldogok vagyunk és szeretünk hazajárni. És a gyerek meg a család a legfontosabb. Ez van, ezt kell szeretni, és nem tartozunk a rosszul kereső párok közé a férjemmel. Egy tűzoltó, aki kockáztatja az életét, 58.000 Ft-ot kap kézhez. Ebből kell eltartania a családját. És talán szerencsés. Egy orvos nettó 48.000 Ft-ot keres és emberéletek múlnak rajta.
Ide születtünk, ebbe az országba. Születhettünk volna nyugatabbra is, mennyivel jobb lenne. DE! Születhettünk volna keletebbre is és akkor rosszabb lenne. Örülünk, hogy legalább boldogok vagyunk. Nem biztos, hogy ahol pénz van, ott boldogság is van, persze nem lehet általánosítani.

Sógornőm 96-ban kiment ösztöndíjjal Amerikába, ott férjhez ment, azóta csak akkor volt itthon, mikor lediplomázott ill. mikor évente egyszer látogatóba jön. Minden alkalommal megviseli a látogatás a családdal ill. a barátokkal. Saját bevallása szerint itt vannak a gyökerei. De megy vissza, mert ugyanolyan kemény munkával, amivel itthon dolgozott, 10-szer annyit keres mint itt. Mert ott megbecsülik a munkáját. Nincs személyes tapasztalatom, nem voltam még Amerikában. Ezeket is csak hallomásból tudom. Meg amit itt olvasok a topicban.

Azt sem tudom mondani, hogy ha nem adódna lehetőség, nem ragadnánk meg. De nem állok neki keseregni, hogy sajnáljam magam. Megmondom őszintén, irigykedve olvaslak azért benneteket, bár most keveredtem csak erre a topicra, hogy lehetőségetek van kipróbálni magatokat máshol is. Vagy odaszülettetek, majd azért még tüzetesebben kell olvasgatnom, előre is elnézést kérek, ha olyat írtam le, amit előttem már mások megtettek.

bye