Kedves Siphersh!

Én mikor beszélek, azt nevezem létezésnek, amit az emberekkel való kapcsolatom kezelése szempontjából annak nevezni célszerűnek gondolok. Ha azt mondom, "nincs tej a hűtőben", ezzel el szeretném érni, hogy tejet ihassak. Ha azt mondom, "a Loch Ness-i szörny nem létezik, ez tudományos tény", akkor fel akarok bosszantani valakit. Ha azt mondom, "ott van a kis dobozban, a pipa mellett", akkor néhány kellemesebb órához akarok segíteni valakit.

Amikor gondolkodom, saját létezésem alatt pillanatnyi benyomásaim összességét értem, a dolgok létezésén pedig az egyik ilyen benyomást: egy gondolatmintát, egy világképet, melynek segítségével elérhetem, hogy itt és most jól érezzem magam.

Nos, kielégítő a válaszom?