Nagyon érdekes, amit írsz, oncogito. Az akaratlagosság kérdése elég ingoványos területre vihet minket, nem is akarok belemenni. A szellemi fejlődésnek alapfeltételének látom viszont a félelem feloldódását, vagyis a nem megszokott elfogadását. Nem születhettek volna meg történelmünk legnagyobb felfedezései, ha az emberek nem lettek volna képesek egy kicsit "megfeledkezni" arról, amit nyilvánvalónak tartanak, ez viszont lehetetlen, ha félnek az ismeretlentől. Lehet, hogy nem akaratlagos, de nem is törvényszerű a félelem. És én hiszem, hogy ha felismeri az ember, hogy miért fél, és belátja, hogy nincs rá oka, az oldja a félelmet. Magány, bizonytalanság, és még adhatunk neki sok nevet; csak egy dologtól fél az ember. Ha pedig együtt vannak vele embertársai, és elfogadják őt, valamint képes elfogadni a teljességben való feloldódás adta szabadság érzésének természetességét, akkor nincs oka félelemre. A tiszta szándék görcsmentes megjelenése nem egyenlő a gépiességgel.