kedves noway!

>>Jogos. Akkor megpróbálom máshogy: a tapasztalat kezdetben a külvilág része, de a megtapasztalás során a szubjektum részévé válik :-)

hacsak nem azért van a smily a végén mert vicc, akkor sajnos ezzel sem érthetek egyet. nem lehet tapasztalás előtti tapasztalatról beszélni. a külvilágnak pedig nem része a tapasztalat (vagy érzet stb.), csak bizonyos tapasztalatokat úgy élsz meg, hogy nem tudsz kételkedni abban, hogy ez a külvilág része-e, vagy csak te gondoltad. ilyen ha hozzáérsz valamihez (nem feltételezed, hogy "csak úgy" érzed) és nem ilyen ha valami egészen halk hangot hallassz (lehet hogy a füled cseng) vagy az általában vizuális természetű érzéki csalódások (szürke foltok a rácspontokban).

az evolúciót ebbe a vitába bevonni valóban nem szerencsés, ill. itt tényleg nagyon ködössé tette a megfogalmazást. annyit akartam vele mondani, hogy az hogy valami fáj, azt nem a te életed során tanultad meg, hogy ártalmas, hanem akinek nem fájt az meghalt és nem lett gyereke:).

nem csak a szubjektum fogalmának a megszületésére gondolok, hanem arra a mechanizmusra, amit a szubjektum mint fogalom megjelöl. arról van szó, hogy a csoport szempontjából adaptív tulajdonság, ha társaidat nem tárgyként kezeled, hanem megtanulod, hogy miként reagálnak bizonyos helyzetekre, majd ezt a módszert magadra is alkalmazod és így bekerülsz az elméd külvilágról alkotott modelljébe, mint szereplő (de itt megint evolúciós elméletekhez nyúlok, ami nem biztos hogy szerencsés). ha lesz időm leírom részletesen ezt az elméletet, amit az egyszerű percepciótól a fogalmak kialakulásáig vezet. a téma szempontjából is tanulságos lehet.