Jó, elnézést, pontatlan voltam, Anette Bening addigi tevékenységére értettem a kritikát, amíg láttam a filmet.
Azt nem tudom, hogy az USA-ban mekkora viharokat kavart, de nem értem, mivel kavarhatott ez a film egyáltalán valamiféle érzelmet. Most nem kezdem el hangoztatni újra a véleményemet, egyszer már leírtam, és nem változik.
Csak azt nem értem, mi volt ezen a filmen elgondolkodtató? Mondanivaló? Körülbelül ennyi:"Mi, az Amerikai Egyesült Államok polgárai szartuk a spanyolviaszt, és persze, megint mi vagyunk a szuperek". Én ezt vettem ki belőle. Azt hiszem, hogy úgy kb az uccsó negyed óráról jöttem ki, de lefogadom, hogy D. Washingtonnak volt még egy szívhez szóló monológja a végén, ahogy az a tucat hollywood-i filmeknél szokás.
Bocsi, de én ebben semmi elgondolkodtatót nem találok, azon kívül, hogy miért is dobtam ki 600 Ft-ot plusz 2 órát az életemből.
Szia
Neil