Főnix

ahogy a világ keletkezett
ahogy a Semmi kettéesett
az egynemű Igenre és Nemre
ugyanúgy kell most nekem
megtermékenyítenem
hagynom hogy kicsapódjon benne

föloszlok - végtelen űr vagyok -
mint a gyöngyharmatos hajnalok
az arcom elmaszatolt gyereksír
mert elvesztettem mindent
mert semmi sincs már itt bent
se kint ami értelemmel bír

de ha a világ teste pulzál
s minden élet egy apró pulzár
mert ahogyan fent tényleg úgy lent
akkor a remény vége
egy új regény kezdése
a főnixtoll útra kél újfent