Kedves Mr. Spock és borzimorzi,

Csak néhány gondolat, lényegesen alacsonyabb szinvonalon. Az USA-ban élek, de a magyarországi egzisztenciámat sem számoltam fel, gyakran ingázok a két világ között, próbálom mindig összehasonlitani a kettőt.
Az első gondolat az USA oktatás szétesettségére vonatkozik. Gyerekeim révén mindkét országban szülőként vannak tapasztalataim. Az amerikai iskola (kettőt ismerek) messze jobb mint amit vártam (bár hallottam, hogy vannak nagyon rossz iskolák). Az igazság az, hogy igyekeztem olyan helyekre költözni, ami a gyerekeknek a lehető legjobb tehát ahol az iskola paraméterei a legjobbak. Ezek public school-ok, nem vagyok meggyőződve, hogy a private school jobb lenne.
Az egyik tapasztalatom az volt, hogy az amerikai iskola tanára azért tanár, mert szeret tanár lenni. Nem azért van ott mert nem vették fel az orvosi egyetemre vagy megunta a gyárban vagy a férje keres annyit, hogy ezt megengedheti magának stb. (tisztelet azoknak a magyar tanároknak akikre ez nem vonatkozik). Nem tapasztaltam a magyarországi elnőiesedést. Meglepetésemre itt találkoztam olyan tanáregyéniségekkel, amelyek a saját diákkoromban még megvoltak Magyarországon. A középiskolás fiam matematika oktatása legalább olyan jó, mint egy mai magyar elit gimnáziumban lenne. Az iskolában nincsenek jelen (vagy nem érzékelem) azokat a társadalmi feszültségeket, ami ott általános volt (pl. a gazdag vállakozó gyereke versus csóró tanár és hasonlóak). Nem látom az USA oktatás helyzetét olyan kétségbeejtőnek, ezt egyre több nemzetközi felmérés is alátámasztja. A végeredmény pedig a jó egyetemek révén köztudott.
A kulturális különbségekről:
Az un. magas kultúra terén természetesen nem különösebben izgalmas PhD végzettségű egyéneknél azt tapasztalni (akik a szakmájukban kitűnőek amúgy) hogy a legintellektuálisabb beszédtémájuk egy baseball meccs különböző aspektusok szerinti elemzése. Ilyen szempontból Amerika egy európainak dögunalmas hely, Oroszország sokkal jobb, éljen Dosztojevszkij, nélküle ki sem lehet egy amerikait birni. De a kultúrának vannak más szintjei is. A mindennapi kultúra terén Magyarország jócskán lemaradtnak látszik. Sajnos mint vásárló egy üzletben nem sokat tudok kezdeni egy olyan eladóval, akinek már több darabját is előadták a Madáchban, kivülről tudja a III. Richárdot de nekem mint vevőnek még köszönni sem hajlandó. Az amerikai eladó pontosan ahhoz ért, amihez értenie kell. Arra ki lett képezve, tudja hogyan kell viselkednie, mikor mit kell mondania stb. Ez is egy kultúra, és ettől a mindennapok kellemesebbek.
Az is az amerikai kultúra része, hogy nem nyirják ki az emberek egymást, ha nem okvetlenül muszáj. Ezt meg lehetne tanulni tőlük azoknak is Európában vagy máshol, akik sokszor lenézőleg nyilatkoznak róluk. Amerikaiaktól legutoljára a következő három dolgot hallottam Magyarországról:
1. Beautiful country, I love it.
2. Proud people
3. Ha valamelyik elégedetlen volt valamivel, azt mondta: They still need to work out that thing but beautiful place, nice people.
Ezeket most nem akarom összehasonlitani három olyan dologgal, amit akár itt olvashatuk naponta a valamilyen oknál (többnyire ismerethiány miatt) fogva amerikaellenes hozzászólóktól.
Olyan van Magyaországon hogy amerikaellenesség, meg máshol is. Itt viszont nincs európaellenesség, magyarellenesség sőt afgánellenesség sincs. Ez is jellemző egy kultúrára. Vagy nem ?