Kedves Mumu és Gábor, köszönöm, hogy újra felrántottátok a topicot és újra kezd érdekessé válni!

Most pedig megpróbálkozom a lehetetlennel, vagyis néhány ponton megpróbálok középutat találni kettőtök érvelése között, hátha sikerül jól felsülnöm...

Ami a Magas Portánál való lobbizást illeti, azt hiszem, ez kikerülhetetlen mindenki számára, aki valamely Magas Portától függ. Ez egyszerűen hatalmi helyzet kérdése, szvsz erkölcsileg nem minősíthető, feháborodni rajta éppúgy éretelmetlen, mint azon felháborodni, hogy miért nekem kell hitelért folyamodnom a bankhoz, ha házat akarok venni, és miért nem a bank fordul hozzám segítségért. Szerepünk helyzetünkből adódik és kész.

Az már egész más kérdés, hogy valóban, a multik helyi helytartói sokszor irracionális döntéseket hoznak. Pl. tudok egy olyan multinacionális médiakonglomerátumról, amely Mo-on több lappal is bír. Van közöttük veszteséges, de nyereséges is. Logikus döntés lenne a veszteségest megszüntetni és a nyereségest felfuttatni abból a pénzből, amelyet eddig a lapcsalád egyik tagja által megtermelt deficit takargatására fordítottak. Nem ez történik, hanem az, hogy az egyik nyereséges magazin szerkesztőgárdáját eresztik szélnek és helyette ugyanazon név alatt a médiabirodalom francia ágának egyik lapját fogják simán lefordíttatni magyarra. Nincs több fizetendő újságíró, van egy fordító és egy tördelőszerkesztő, oszt' punktum. Ugyanekkor a helyi helytartó barátnője nyugodtan vezetgetheti tovább azt a lapot, amelynek a deficitjét már így is alig tudta kinyögni a lapcsalád. Ebből az alkalomból azok a magyarok, akik az üggyel bármilyen pozícióból megismerkedtek, szidják ezerrel a multit, annak macáját és nemzet(i)ségét, esetleg még vallását is. Ezzel szemben mi a helyzet? A multinak részint annyi pénze van, mint a szemét és egy kis deficit Mo.-on annyi neki, mint nekem egy szúnyogcsípés, ezért fel se tűnik, hogy a magyarországi helytartó pocsékul gazdálkodik. Az a magyar gazdasági szakember vagy újságíró, aki esetleg átlátná a dolgot, kénytelen kussolni, mert nem tud (ohne nyelvtudás) vagy nem mer a multi helyi helytartójának a főnökéhez fordulni és elmondani neki, hogy talán utána kéne nézni, miért jó a tulajdonosnak az, ha valaki az ő pénzével a zsebében fut a farka után. A helytartó meg persze nem hülye, nemcsak azt tudja, hogy milyen OK a tulaj pénzéből finanszíroznia a k.-ját, hanem azt is pontosan tudja, mennyi lóvé van még a piacban és tesz róla, hogy addig romoljon a bolt, amíg majd valamilyen leleményes vezetői kivásárlás keretében szépen megveszi az egészet és majd akkor, immár saját zsebre, sokkal jobban fog gazdálkodni. Ugyanígy az is lehet, hogy nem is ő akarja megvenni a birodalom kis honi végződését, hanem csak megvan rá a vevője és tesz róla, hogy a vételár minél kisebb legyen. Ezen kívül is akadnak még lehetőségek, de bármilyen összeesküvési elmélet realitásának elég kevés az esélye, szvsz. Épp csak az ügy és az ehhez hasonlók mögötti érdekeket és viszonyokat nem látjuk át, így marad a szidás, legalábbis sokaknak.

Ami a nagyhatalmi protkót illeti, szvsz nekünk abban soha nem volt részünk. Amikor '56-ban a Szabad Európa Rádió nyomatta ezerrel, hogy az amerikai csapatok már a határon vannak és jönnek nekünk segíteni, itthon sokakban fel sem merült, hogy egy amcsi pénzből finanszírozott rádió ne az amerikai kormány álláspontját hirdetné. Mi ugyanis arra voltunk szocializálva, hogy a TASSZ azt mondja, amit a szovjet kormány akar. Az amcsik pedig tudták, hogy ez így van, mégsem átallottak azzal takarózni, hogy kérem, a rádió egy független médium, azt mond, amit akar, legfeljebb téved. Ez a tévedés nekünk sok kiontott vérbe került és nem vagyunk olyan nagy nemzet, hogy efféle vérveszteségeket könnyedén elviseljünk... Ugyanígy Amerikára és az ő protekciójára számítva léptünk be a NATO-ba abban a reményben, hogy majd védelmet kapunk. Ehhez képest kinek van szüksége segítségre? Annak, akitől mi, kis nemzetek vártuk a védelmet: az Egyesült Államoknak. Mert akármilyen hangosan és jogosan is szidjuk a terrortámadásokért valszeg felelős szemétLádent, azért halkan meg kell jegyezni azt is, hogy az amerikai polgárok biztonságáról gondoskodni nem az ő feladata. Hanem azé a Bush elnöké és kormányáé, aki ebbe a feladatba látványosan belebukott, akárhogy is nézzük. Addig jó neki, amíg fel nem állnak többen a Szenátusban és meg nem kérdik, hogy mi a fenének fizetnek az amerikai adófizetők irdatlan pénzeket a CIA finanszírozására, ha abból még egy rendes Belgrád-térképre se telik és telibe találják az ottani Kínai Nagykövetséget, és képtelenek megfelelő ügynökhálózatot kiépíteni a Közel-keleten, hogy az efféle merényleteket csírájában el lehessen fojtani...

Ami a műveltséget illeti, szvsz ez kétfedelű dolog. Lehet innét Európából pfújolni, hogy az amcsi átlagember milyen műveletlen, de lehet irigykedni is, hogy lám, olyan kevés általános műveltséggel mégis milyen szépen boldogul pusztán azzal, hogy igyekszik nyitott lenni a társadalom igényeire és megkeresni magának valami olyan kis bizniszt, amelyet nyereséggel tud űzni. Teljesen mindegy, hogy ez egy azonnal házhoz jövő festő-mázoló brigád szolgáltatása vagy egy helybenjavításra szakosodott asztalosmester, vagy pizzafutár, vagy akár takarítószolgálat, esetleg mobil pedikűrös stb. Itthon viszont soha senki nem meri megkérdezni, hogy ugyan mi a bánatnak kell egy jövendő hentesnek ált. isk.-ban megtanulnia a világ 30 legfontosabb hegycsúcsát és folyóját, Mikszáth életrajzát és a szerves kémia legfőbb szépségeit stb., mikor soha nem lesz rá szüksége, ellentétben a magyar Alkotmánnyal és az emberi jogokkal, valamint állampolgári kötelességeivel és jogaival, amelyeknek ismeretére igenis szüksége lesz, de amire gimiben sem tanítják meg. Egyszerűen úgy érezzük, hogy ezeket tudnia kell és kész, erről társadalmi vita sajnos, még nicsen. Néha úgy érzem, amikor egyesek az amcsik szemére hányják, hogy mindent csak a saját értékrendjük szemüvegén át képesek szemlélni, nem veszik észre, hogy ők maguk is csak a saját értékrendjükön átszűrve érzékelik és értelmezik a világot. Valahogy a saját kultúránk szemüvege már kivehetetlen kontaktlencseként fungál, szvsz és mindaddig, amíg ebből a helyzetből meg sem próbálunk kilépni, addig csak mutogatunk egymásra és követeljük a másiktól a mibelőlünk is (részben) hiányzó empátiát... Hm?

Bocs, megint hosszú voltam.
Csót:
b