Jégcsap csúcsán a csepp vagyok,
de nem akarok
az lenni.
Vonz a
tócsa
képe
így inkább lehuppanok,
ploccs.

Vagy legyek vad folyó,
halaknak éltet másnak meg halált adó
hatalmas víztömeg?
Holnap az leszek, meglásd!

És ha elunom,
párává darabolom
magam,
tavam feledve
eget teszem nevetve
otthonommá.

Te szél, te meg
játssz velem kedvedre
vigyél be a fellegekbe,
ott meg engedd, hogy szomorú
meséid megríkassanak
s az éj leple alatt
beborítsam könnyeimmel
a földet.

S ha szenvedéstol lelkem megfagy,
ijedelmem nem olyan nagy.
Hiszen ma is felkelt a nap,
és a kalendárium szerint
holnap is,
6 óra 35 perc,
csak ad egy kis meleget
eddig is,
ezután is,
a többi meg csak
vénasszonyok-csicseri-fecske-fecsegése