Szióka!
Ez a gondolat igen találó, bennem is fölmerült már párszor, hogy az emberek legtöbbször nem EMBERszámba veszik a másikat, nem mint emberre kíváncsiak rá, hanem szükségük van pl. a tudására, a fizikai erejére vagy valamely hasonló tulajdonságára, de ha más lenne ott, az többé-kevésbé ugyanúgy megfelelne. De az embert önmagáért ritkán veszik észre. Velem gyakran megtörténik, hogy amikor hazaérek, ezzel fogadnak: "Jaj, de jó, pont jókor jöttél haza, úgyis segíteni kéne ebben-abban" (pl. talicskázás, takarítás, miegyéb). Namost tudom, hogy ez nem rosszindulatból van, de egy idő múlva kényelmetlen, és úgy érzem magam, hogy amikor hazaérek, hazajött az "erőforrás", de nem az ember. Vagy nagyon lehetetlenül fogalmazok? Mindegy, lényeg az, hogy tényleg észre kéne venni az embert is, nem csak azokat a dolgokat, amire ő használható. Úgyhogy szerintem nagyon igaza van Hesse bácsinak.