Sziasztok!

Gondolat ébresztőnek egy idézet a szeretetről:

"...Az ember, akire félelemmel, reménnyel, vágyakozással, szándékokkal, elvárásokkal tekintek, az nem ember, hanem csupán akaratom homályos tükre. [...]
Abban a pillanatban, amikor az akarat elszunnyad, és teret nyer a szemlélődés, a tiszta látás és odaadás, minden megváltozik. Az ember innentől nem hasznos vagy veszélyes, érdeklődő vagy unalmas, jóságos vagy nyers, erős vagy gyönge. Természetté válik, széppé és érdekessé, mint minden dolog, amelyre a tiszta szemlélődés irányul. Mert a szemlélődés nem kutatás vagy kritika, semmi más, csak szeretet. Lelkünk legmagasabb és legkívánatosabb állapota: a vágyakozástól megszabadult szeretet.

Hermann Hesse

Elgondolkodtató. Van benne valami...:))) Mi a véleményetek? Hogyan gondolkodtok erről?

üdv klia