nem számolom a perceket órákat
napokat éveket másodperceket
úgyis percegnek körülöttünk
sisteregnek
forrnak
én is forrongok és talpalok tovább-tovább
hogy kinyiljon előttem minden virág
és meglessem a pillangók nászát
hogy lássam a zöldellő erdőt sárgává válni
hogy tudjam merre kellene
fordulnom
ha fordul az út
az utak mindig tudják
hova mennek
de én csak sejtek valami irányt a ködön át
nem nem vagy talán
mégis
bizonytalankodom naponta ötvenszer
mialatt lohol velem valami képzeletbeli
villamos
amely letért a sínről
ó ha tudnám
meddig is élek még
akkor sem számolnám a perceket
minden relatív
minden arrafelé tart
amelyről jöttünk
s kívácsi vagyok rá
de nem sürgetem
talán én leszek a következő
mondja az idő
mikor nem is kérdezem

gyv