Kedves Gép01, és többiek, akik a véleményemet hiányolták, bevallom azért nem írtam, mert úgy döntöttem, hogy nem nyilvánulok meg többet feleslegesen ebben az antifasiszta hozzászólásokban bővelkedő topikban.

Ha ez akkor jutott volna eszembe, mielőtt megírtam volna a 13-as hozzászólásomat, akkor talán szép nagy testvéries egyetértésben el is süllyedt volna a topik, valami ilyesmi identitással, hogy „azérse érdekel minket amerikabazmeg”. Ehelyett viszont — ahogy többen is észrevették — csurkát megszégyenítő fröcsögés indult el... Ez annyira szánalmas, és sokkal inkább tiszteletlen az adott témát tekintve, hogy őszintén egy ilyen helyen, egy ilyen társaságban (kivétel persze identicalmcqc, Csülök, MsOutsider, Kilroy, és a többiek) kár olyan eszméket képviselnem, amik halálra vannak ítélve.

És Gép01, most egy nagyon meglepőt fox hallani: bármennyire is hihetetlen, én sem álltam feszes vigyázban azon a bizonyos napon délben (ezt amúgy nem is állítottam); mindössze egy kicsit abbahagytam a gépelést fennt az 5. emeleti irodámban, és elgondolkoztam a történteken, az áldozatokon, a hozzátartozókon, és azon, hogy ugyenezt teszi most párszázezer ember velem egyidőben. Nálunk persze nem sokan, mert mi magyarok vagyunk, de a szomszédaink, Romániában, Szlovákiában, Ausztriában, és még az oroszoknál(!) is leállítják a villamosokat, megállnak az autókkal a zöldnél, és kicsit lelassítanak a járdán, mégha nincs is kirakat a közelben.

Már leírtam, de most még1szer: ez nem kényszer, nem képmutatás; ez valami olyasmi, amit „nemes gesztusként”, vagy „az összetartás jeleként” tartanak számon a civilizált társadalomban.

És PT: ettől én még nem lettem birka, bigott ju-esz-e fan legkevésbé sem, és együttérzek ugyanúgy az afgán 1x-i parasztemberrel, aki tényleg ugyanúgy ártatlan, mint a ma született bárány(a) :) (vagy birkája?). De a helyzet annyira más, hogy össze sem lehet hasonlítani egy alattomos, brutális terrortámadás-sorozatot, a megtorló háborúval (amit egyébként bármilyen más egyéb fegyverkezéssel együtt maximálisan elítélek). Szomorú tény az ártatlanok halála, bármilyen esetben, bármilyen fajtájú emberrel történjen is ez. Az élet viszont megy tovább, és mi, akik feltehetően életben maradunk legalább ne gyűlölködjünk már, OK?

Akik másképp gondolják, tényleg én is csak azt tudom kívánni nekik, mint identicalmcqc (a 44-esben), hogy soha életükben ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy esetleg más segítségére szoruljanak... De ha mégis így lenne, ha tudok, én akkor is biztosan segíteni fogok.