Edyt drága,

remény mindig van, hol erősebb, hol gyengébb, de valamekkora mindig, merthogy ez tartja össze a társaságot... per pillanat tudok valamiről, ami örömteli... lenne ha úgy lenne, de inkább nem mondok semmit se nem, mert az elmúlt hosszú hónapok folyamán többször nézett úgy ki hogy úgy lesz aztán mégsem...

Marad tehát a remény (egyelőre).

Örülök nektek, csak szorgosan írogassatok továbbra is (amíg nem lesz máshová).

"Zé".