Szeretném kibőviteni a tárgykört azzal, hogy milyen a vallásos szemlélet viszonya az élővilág többi részéhez.

Ha valaki elfogulatlanul közeledik a jézusi történetekhez, akkor láthatja, hogy beleillenek abba a szemléletbe, ami az élővilág többi részét „haszonállatnak”, eszközként kezelhető jószágoknak tekinti, nem érző lényeknek.
Miért csodálkoznánk? Ez a szemlélet megfelel az id. sz. 30. körüli római provinciák társadalmi-lelki állapotainak.
De nem felel meg olyan valaki szemléletének, aki a szeretet és a nem bántás vallását szándékozik megalapítani.

A következtetés elkerülhetetlen, még ha fáj is.
Nem valamilyen tökéletességet követelünk Jézustól, aki nyilván nagyon igyekezett. Legyünk nagyvonalúak: nem oldhatott meg mindent, mondjuk, csak arra összpontosított, ami az adott történelmi szituációban reálisan elérhetőnek látszott. Azonban a későbbi évszázadokat ismerve a következmények mégis borzalmasak lettek: a természet kizsákmányolásában és tönkretételében a keresztény hitet valló társadalmak jártak az élen és járnak ma is. Ezek a társadalmi erők a leghatékonyabb fosztogató szervezetekké váltak.

De hát minden eszmét, legyen az a legjobb szándékú, legszelídebb is, fel lehet használni, kiforgatni és rá hivatkozva vele gyökeresen ellentétes tetteket végrehajtani! Hiszen ugyanezek a „keresztény” erők követték el a vallásháborúk pusztításait, az inkvizíciót, boszorkányégetéseket, a gyarmati népek megtizedelését, a holocaustokat stb, stb….túl sok példát tudna bárki felhozni. Ezeket az emberek ellen követték el, Jézus igazi tanításával ellentétesen.
De észre kell venni: az emberiség elleni tettekhez az evangéliumokat ki kellett forgatni, álcának kellett használni — a természet elleni tettekhez viszont nem! Azokhoz elég volt egyszerűen alkalmazni, és kiforgatás nélkül is igazolást találtak benne. Ciki.
Ismerjük fel: az, hogy a jézusi tanok legalább az emberek között a szeretetet, megértést és szelídséget terjesztették és tették hatásosabbá, valószínűleg pozitív volt az élővilággal kapcsolatban is. A szeretet és tolerancia mintegy „lecsorgott” az élővilágra az évszázadok alatt. Valóban, a jótékony szervezetek és a természetvédelmi, állatvédő mozgalmak jó része az igazi keresztény tanításokból merít erőt. Az egyik legnyitottabb és áldozatkész állatotthon, melyet Merza Henriették tartanak fenn Ócsán, és állandóan sok száz kutyát gondoz, a „Szent Ferenc” nevet viseli. S ez így van jól.
Másrészt magukat jó keresztényeknek tudó európai államok hatóságai egészséges állatok millióit ölték meg, hogy „megoldják” a járványok által kialakult helyzetet.