Előkerült a régi nagy vas. Végig nálam volt, a táskámnak egy olyan zsebében, amiről nem is tudtam. Ismét megállapítottam, hogy az én ízlésem szerint a Seiko történetének egyik legszebb, legletisztultabb formájáról van szó, ráadásul súlyzónak sem utolsó :-). Magam is meg vagyok lepve rajta, hogy lehet egy ilyen olcsó (és ráadásul nem svájci) óráért ennyire rajongani.

Le akartam fényképezni nektek, de rájöttem, milyen nehéz karórát fényképezni. Különösen egy tiszta fémből készültet. Kezembe akadt az IWC idei tavaszi magazinja, amelyben hat világszerte ismert fotós iskola (egy japán, egy svájci, egy francia, egy brit, egy német és egy olasz) hallgatói részére pályázatot hirdettek az IWC órák fotózására. Egy-egy GST Chronograph Perpetual Calendar-t adtak az iskoláknak, hadd fotózzák a diákok. Az első díj egy GST Stainless Steel. Szívesen megnézném azokat a pályaműveket.