Szerintem, mégha arany is a lelkem, akkor is az acél FC mellett törnék pálcát.
Ad 1 : A Frederique Constant mindig is kuriózum lesz a kb. 10 v. 10enezres évi mennyiségével (Sportivo jól írom a számot?), míg a Tissot ehhez képest tömegcikk. Még nemesfémben is.
Ad 2 : A Tissot "nem olyan finom kinézetű". Ez mindent elárul. Ne köss kompromiszumot a csábító Aurum miatt.
Ad 3 : Igaz, hogy az arany tok is tartós, de az acél méginkább ellenálló.
Ad 4 : A FC megjelenésének egyediségét pont az adja, hogy azonnal tudható róla a mechanikus volta. Az érzelmi töltetén túl pedig ha nem is jó befektetés az új óra, de az ilyetén hajtányúak legalább kevésbé rossz pénztemetések.
Ad 5 : Folytatva az előzőt, ha a Tissot valóban kvarc, akkor az ugyan egy hű és pontos szolga, de semmi több.

Ráadásul a korábban említett klattyanáson túl engem pld. még egy dolog idegesít a másodpercmutatós kvarcokban. Az, hogy szinte alig akad köztük olyan, amelyiknél, ha már sec.enként ugrál előre a mutató, legalább mindig a jel fölé lépne. A TÖBBSÉGE ÖSSZEVISSZA CSALINKÁZIK ! És ez illúzióromboló egy hosszan megbecsülni kívánt darabnál.

Persze ezek szintén csak magánvélemények...