Lehet, hogy írta már valaki, (nem volt energiám végigolvasni mind az ötszázvalahány hozzászólást), de nekem a kedvencem az a költői est, ahol a kisinas tartotta a vállán a szengafont(leírhatatlan arckifejezéssel) és a költő szavalta "Veszett lelkek, veszett lelkek vándorolnak, vándorolnak..."