Kedves askdas, nem 1 órás volt az ultimátum, hanem már a szept 11-i támadás utáni elnöki nyilatkozatokból látszott, hogy keményen vissza fognak ütni. A tényleges támadásig legalább 3 hét eltelt. Ezalatt az afgánok közül sokan elmenekültek vidékre ill. Pakisztánba. Nem érte őket váratlanul tehát.
A barlangokban elrejtett katonai/terrorista bázisokon pedig valszeg eleve nem is voltak civilek, úgyhogy, már megbocsáss, de akit onnét ki lehet füstölni, azt ki is kell füstölni szvsz.
Az ideiglenes menekülttáborokat valszeg nem fogják felállítani és így nem fogják odairányitani a lakosságot sem, részben épp azért, mert, ahogy Te is említetted, túlságosan emlékeztetne a koncentrációs táborokra. Hiába, hogy egész más céllal és ideiglenesen lenne rá szükség, és legfőképpen azért, hogy a civilek túléljék a konfliktust, nem pedig azért, hogy elpusztítsák őket, mégis mindenki egyből a koncentrációs táborokra asszociál róluk. Tartok tőle, hogy csak akkor fogják felállítani őket, amikor Pakisztán már majdnem bele fog fulladni a menekültáradatba, járványok fogják tizedelni a civileket (Lásd: a hutu-tutszi harcok utáni Ruandát) és humanitárius katasztrófa fog fenyegetni vagy éppenséggel beállni... És tudod, miért lesz ez így? Nem, nem azért, hogy az érzékeny európai és amerikai közvélemény formálói ne asszociálhassanak a koncentrációs táborokra... Hanem, kapaszkodj meg, azért, mert így olcsóbb. Az egész, mintegy 5-6 milliósra tehető civil afgán népességből kiszűrni a fegyvereseket, majd a nagy többséget megfelelően elszállásolni, élelmezni, ruházni, orvossal ellátni, oktatni stb. ugyanis belekerülne sok tízmilliárd dollárba, az ENSZ költségvetésének sokszorosába, az tuti. Sokkal olcsóbb lesz megvárni, amíg ugyanez a népesség a nélkülözések, a vérhas, az AIDS, a tbc stb. hatására felére-harmadára csökken és azt a népességet ellátni, mégpedig csak a konfliktus utolsó hónapjaiban, vagyis rövidebb ideig, nem mostantól...
Na, ez az, amitől forog a gyomrom és úgy gondolom, hogy nemcsak a tőkének kéne végre globalizálódnia, hanem a politikának is, már csak azért is, mert a világ gazdagabb fele (fele? tizede se!) nyilvánvalóan nem képes megvédeni magát a "kapukon túl" irdatlan ütemben szaporodó, a gazdagok iránti gyűlölettől fűtött tömegektől, amelyek nincstelenek lévén, valóban semmit sem veszíthetnek. Marx-ot parafrazálva: ezeknek még láncaik sincsenek, ugyan, mit veszíthetnének?
Kár, hogy Amerikában a jelek szerint még mindig csak a tüneti kezelésben hisznek: a szegényeket - igaz, nagyon nagy összegekkel! - segélyezik, anélkül azonban, hogy hosszú távú perspektívát is nyújtanának számukra a puszta túlélésen és a szegénység bővített újratermelésén túl. Ha pedig a szegények között olyan agresszív, szélsőséges csoportok jönnek létre, amelyek valamely gazdag támogató révén fegyverhez is jutnak (Al Kaida), akkor azokat majd a hadsereg megleckézteti. Épp csak ez nem orvosolja a valódi bajt: a túlnépesedés, az elszegényedés és a környezetszennyezés szimptómáit mutató, pusztító kórt.
Tudod, ez a nemrég elhunyt unokahúgom esetére emlékeztet: 23 éves fiatalasszony volt, hónapok óta kínzó fejfájással. Az orvosok tömték fájdalomcsillapítóval, a panaszok kezdetén egy ízben CT-re is elküldték, de az nem talált semmit. Mire talán rájött volna az idióta körzeti, hogy talán meg kéne ismételni a vizsgálatot mert az lehetetlen, hogy minden rendben legyen, mikor hónapok óta nem csillapodnak a fájdalmai, addigra meghalt. Agyvérzésben. Épp a rendelőből tartott kifelé, a kezében újabb receptekkel, de a táskája is tömve volt fáldalomcsillapítókkal. Boncoláskor azt találták, hogy több kisebb agyvérzés után végül egy olyat kapott, amely az egyik félteke mintegy 3/4-ét érintette, abba aztán belehalt. A temetésére nem mentem el. Bűnös vagyok a halálában. Mindannyian tudjuk, hogy a családban halmozottan fordul elő a trombózisra, s általában a vérrögképződésre való hajlam. Én, ahelyett, hogy addig rágtam volna az összes unokatestvérem fülét, amíg családfelmérés keretében mind eltakarodtak volna a Daróczi utcába, hogy kiderüljön és aztán aszerint éljenek, csak magam mentem el... És azóta sem élek ennek megfelelően... Én sem vagyok különb tehát. Épp csak Bush + Putyin + Robertson urakon, az ő bűnös nemtörődömségükön és korlátoltságukon nem csupán egy család élete múlik, hanem az emberiségé. A világ legnagyobb katonai és pénzügyi hatalmának lenni különösen nagy felelősség és nem középszerű koponyáknak való szvsz...
Bocsánat a floodért és a patetikus hangért, máris dugulok elfele...
Csót:
b