Ne froclizz Derek! De, ha már teszed, hát folytatom...és rinyálok...
Szóban és írásban többször tiltakoztam a tulajdonosnál a privatizáció ellen, mert a cég nagy ingatlanvagyona csábította a kétes tisztességű spekulánsokat. A bérbeadott vidéki telephelyeinken lévő üzemanyagtárolóhelyek az olajszőkítők kedvenc bérleményei közé tartoztak. Az ÁPV RT. akkori elnöke (ma a számvevőszék elnöke) azt írta nekem, hogy törvényt sértenének, ha visszalépnének a privatizációtól. Hiába idéztem neki az egykori szocialista privatizációs miniszter leveléből, amiben leírta, hogy ezt a "nemzetgazdaságilag és stratégiailag fontos céget csak igen körültekintően szabad privatizálni".
Én ugyanis az egyszerűsített privatizáció ellen voltam. Ahol a vevőnek nem volt semmiféle szakmai kötelezettsége. Ahol a jelszó a "fizess és vidd" volt. Kovács Árpád úr írta: ha szerintünk akkora érték a cégünk, előttünk a lehetőség, pályázzunk. Emiatt, kényszerhelyzetben nyújtottuk be a pályázatot. Szakmai indokokkal, szakmai befektetőként. Hangsúlyozottan, amire talán nem is volt példa, mint üzemi tanács pályáztunk. Találtunk bankot, amely támogatott bennünket. De mindemellett bármely aktív munkavállaló saját tőkével tulajdont szerezhetett. Az igazi érték a kiépített, de felújításra szoruló infrastruktúra mellett, a cég neve, eszközei, szakmai múltja, technológiai dokomentációja, és gyakorlott szakembergárdája lett volna.
Ám lesöpörte minden tervünket ez emberi mohóság, a vadkapitalizmus aljassága, és -talán legfőképpen- saját naivitásunk.
Mert az ÁPV RT-ben az események kezdete MSzP-SzDSz időszakra tehető, a folyamat visszafordíthatatlansága viszont már a jelelegi Fidesz uralom alá esett. (Az igaz, hogy csak a legfőbb fezetők változtak)....
És hiányzott egy markáns baloldali párt!