Bocs, de a topicról ez jutott eszembe:

Kolja és Szása 1905 hűvös októberén ülnek egy szivarfüstös párizsi kávézóban. Nyakukban hosszú sál, kerek szemüvege mögül követi Kolja mozdulatait Szása. Kolja lassan feláll, a zongora felé indul, odaérve felnyitja a tetejét majd kitámasztja. Feláll a zongoraszékre, onnan a billentyűkre, letolja a gatyáját és a hangszer húrokat magába foglaló belsejébe szarik. Leszáll és visszaül Szása mellé.
A főpincér tajtékozva rohan az asztalukhoz és ordítva vonja kérdőre Kolját.
Kolja azonban elmerengve Szására néz, mélyet szív cigarettájából, lassan ereszti ki a füstöt, majd Szása kezére teszi a kezét és azt mondja: - Hagyd, úgysem értenék.