Biztosan igazad van abban, hogy "Egy hadsereg ütőképességének 1000 és 1 összetevője van, és ezek közül csak egy, hogy mennyi $ áll mögötte." Veled szemben én csak Montecuccolira tudok hivatkozni, aki szerint a háborúhoz 3 dolog kell: pénz, pénz és pénz. Erősen gyanítom, hogy minimum 1000+1 összetevő erre vezethető vissza...

Ami az orosz-afgán konfliktust illeti, az oroszok egyre kevesebbet tudtak áldozni a kirándulásra, míg az afgánok a remek helyismeretük mellett egyre komolyabb forrásokra is számíthattak részint az arab olajnáboboktól, részint pedig éppen Amerikától. Biztosan a Te figyelmedet sem kerülte el, hogy ezt a szemétLadent éppen a CIA pénzén, a CIA katonai szakértői képezték ki ilyen jól... Pakisztán pedig szintén csak nemrég vette észre, hogy nem bír a talibán nevű szellemmel, amelyet hite szerint ő maga eresztett ki a palackból. Felfegyverzésében pedig oroszlánrészt vállaltak az USA fegyvergyártó cégei...

Vietnam: a US Army eleinte nem látszott alulfinanszírozottnak, csak kiderült, hogy sokkal tovább tart és sokkal többe kerül a cécó, mint amire eredetileg számítottak, ezért jócskán meg kellett emelni a költségvetést + az időkeretet. Aztán, ahogy egyre több csillagos-sávos lobogóval letakart koporsó jutott el az amerikai polgárok közvetlen környezetébe, amikor egyre kézzel foghatóbbá vált az amerikai közvélemény számára, hogy itt nem valami távoli konfliktusról van szó, hanem arról, hogy maholnap behívhatják a Johnny gyereket és nem lesz, aki tovább vigye a papa boltját/farmját etc., meg amikor az egyetemisták háború elleni tüntetésébe belelőttek, akkor mélypontra zuhant az elnök népszerűsége és egyre keményebben kezdték el követelni a háború befejezését immár a szenátusban is... Azért LBJ se volt tökhülye, meg süket se. A költségvetést egy bizonyos határ után nem emelték tovább és visszavonulót fújtak. A vietkongok pedig, akik ugyebár honvédő háborút folytattak és idővel nemcsak emberük volt bőven, hanem a Nagy Testvér jóvoltából fegyverük is, szépen kiakolbólították őket. Tudod, használ azért a finanszírozásnak, ha nem kell zsoldot fizetni és az óceánon átrepültetni egy hadsereget, valamint az élelmezés is megoldható fejenként napi pár csésze rizzsel... Az utánpótlási vonalak fenntartásáról nem is beszélve: egyetlen amcsi katonáról se hallottam még, aki "vietkong módra" átmasírozott volna mocsáron-dzsungelen több tíz kilométert, hátán 50-60 kiló hadfelszereléssel. Ezzel szemben nagyon sok órányi filmet láttam arról, hogy a gépkocsijaik bedöglöttek, helikopiból mindig kevés volt és örültek, ha a sebesültek egy részét ki tudták menteni... Hm?

Mindezzel együtt és mindezek ellenére most drukkolok az amcsiknak, ha máskülönben nem is vagyok jobban oda értük, mint bármely más nemzetért a magyart kivéve természetesen. Végre egyszer az a helyzet, hogy az az állam, amelyet terrortámadás ért, valószínűleg hatékony választ tud adni, precedenst teremtve ezzel...

Kellemes hétvégét!
b