A tradicionális háttér szerintem egy relatív dolog. Ahogy azon G-R Lang (Chronoswiss) is busongott, a 70-es évek teljes óraipari csődje után egy teljes generáció kiesett az órásképzésből, és ez azt is jelenti, hogy a legtöbb óragyár elvesztette az igazi szakembereit. Egyszerűen nincs folytonosság, nincs, aki továbbvigye az esetleg létező tradíciókat, ezért ezek már csak a reklámokban léteznek. Szép tokokba tucatszerkezeteket építenek, többre nem is képesek. Már az is "manufaktúrának" minősül, ha - mint a NOMOS - valaki képes egy szerkezetet egyedileg díszíteni, és ezt-azt kicserélni rajta. (Amúgy a NOMOS annyit csinál az ETA/PESEUX alapszerkezettel, hogy homokfújja a platinákat /csapágylemezeket/, aranyozza őket, egy nagyobb járástartalékú rugót tesz az órába, és kicseréli az eredeti mezei hajszálrugókompaszt egy Triostat szabályozóra. Nem akarok túlzásokba esni, de erre bármelyik képzett órásmester képes egy átlagos műhelyben, sőt!!! ezt még akár én is meg tudom csinálni a magam szerény eszközeivel...)
Kontrasztként megemlíteném, hogy a 60-as évekig mindegyik jónevű óragyár állított elő saját szerkezeteket. A mai nagyipari-multanacionális termelési szerkezet sajnos csak olcsó tömeggyártásra képes, de arra nagyon, és jó minőségben. Az esetleges egyedi fejlesztés olyan iszonyatosan drága abban az ipari strujtúrában, ahol egy vállalati csúcsmanager természetesnek tartja, hogy egy kisebb afrikai állam költségvetése a fizetése, hogy gyakorlatilag nincs is értelme nekifogni, mert eladhatatlan lesz. Ez bizony visszaköszön az óraiparban is. És bizony ma már egy O+A is túlnyomórészt ETA tucatszerkezeteket épít be, mégpedig a legtöbb esetben mindenféle módosítás nélkül. De az is igaz, hogy ezek a szerkezetek semmivel sem rosszabbak, mint a "hőskor" neves kaliberei. De bizony nagyon sok olyan cég van, amely szakértelem és kiemelkedő minőség helyett a marketingre épít, jó nevekkel reklámozva a silány árut. Nem ide tartozik, de például a Skoda az Octaviát Sean Connery-vel reklámozza, egy forintban számolva cca. 500 milliós költségvetésű reklámfilmben, amely folyó évben önmagában is 40-50 ezer forinttal tesz drágábbá minden egyes Octaviát. Valahol erről a világról is szól Chris Rea dala: "It a Road To Hell" (Ez az út a pokolba visz...) Az O+A több millió dollárt fizetett ki Pierce Brosnannak és Cindy Crawfordnak külön-külön a reklámokért, márpedig ebből az összegből több új szerkezet kifejlesztésére is futotta volna... Akik viszont csinálnak igazi saját szerkezeteket, azok sokszor túllőnek a célon. Gondolom olvastátok az aktuális Óra Magazin cikkét a glashüttei óragyártásról. Az A.Lange gyártási módszereitől inkább elkeseredtem, mint fellelkesedtem. Utólagos díszítéshez szétszedik az összerakott szerkezeteket, préselés helyett egyedileg poncolják a díszeket - mindre ugyanazt! Büszkék arra, hogy csavaros arany csapágytokok vannak a szerkezetben (a legtöbb órás véleménye szerint a precíziós présben besajtolt csapágykő a műszakilag legjobb megoldás, a csavaros, ráadásul arany csapágytok olyan, mintha egy autóban tisztességes benzin, vagy dízelmotor helyett gőzgép dolgozna, de az platinából, aranyból, kristályból készítve, egyedileg cizellálva. Negyed olyan jó, ezerszeres áron. Döntse el ki-ki maga, hogy ez így jó-e?) A következmény - a Lange órái megfizethetetlenek. Gyönyörűek, műszakilag kifogástalanok, de megfizethetetlenek. És mint egy régebbi hozzászólásomban említettem, számtalan viszonylag egyszerű szerkezetű 50-80 éves órám van, amelyek folyamatosan használva, nyúzva voltak, mégis kifogástalanok. Nem hiszem, hogy minőségileg ezt úgy felül lehet múlni, hogy az ténylegesen nagyobb használati értéket is jelentsen. Én egyszerű presztízskérdésnek látom a dolgot.

Szerintem ma már kevés olyan gyár van, amelynek valódi hagyományai, de ami ennél sokkal fontosabb: elvei vannak. Ilyen a Patek, a Jaeger, a Rolex, az Audemars-Piquet, Vacheron-Constant, Zenith. Mára az IWC jórészt feladta elveit, és a Rolex is jórészt a drágán adható talmi csillogásra koncentrál, bár a műszaki tartalom azért változatlanul megvan mindkét cégnél. A mostani Ulisse-Nardin egy egyedileg fejlesztett, és tényleg nagyon érdekes öröknaptár modul "körül forog", de a néhai Ulisse-Nardinhoz bátran kijelenthetjük, hogy a néven kívűl az égegyadta világon semmi, de semmi köze nincs. És például mondjuk egy Fortis, Nomos, Breitling, Cartier tényleg semmi különlegeset nem produkál, csak tisztességes, minőségi iparosmunkát végez. Szomorú, hogy világújdonságként kezelik a Fortis 7750-es Valjoux alapra ráfejlesztett ébresztőmudulját, vagy a Perrelet ETA szerkezeten forgolódó felső rotorját. Minden demagógiától mentesen állítom, hogy 60-80 évvel ezelőtt egy ilyen szerkezet kifejlesztése egy mezei mestervizsga feladata lett volna!!! Ma sokan mindent a marketingre építenek, és teljes katarzist okoz, ha kiderül, (ami elvárás kellene, hogy legyen) valaki ért a szakmájához. Ez tapasztalatom szerint manapság a legtöbb szakmáról elmondható...

Remélem nem gázoltam egyik márka tisztelőjének a lelkébe sem, de én így látom a "világ dolgait".

ORAGYUJTEMENY