A dolog egyik magyarázata kétségtelenül az lehet, hogy Amerikában stabilitás volt és van. Itt soha nem volt idegen megszállás, különféle beteges ideológiák emeberekre történő rákényszéritése, stb. Itt van olyan pénz (pl a negyeddolláros) mely vagy 80 éve változatlanul van használatban. Te mire mennél ma Mo-n egy a 20-as évekből származó pénzdarabbal? Azért ez sokat számit abban, hogy milyen az emberek mentalitása. A magyar ember hajlamos akkor sem hinni a hivataloknak, amikor azok nem mondanak semmit. És jó okkal. Az átlagamerikai elhiszi, hogy a kormány és a hivatalok általában azért vannak, hogy őt szolgálják, és nem is mindig téved. Amellett Amerikában eléggé elterjedt a pragmatikus, gyakorlatias gondolkodás. Ha felbukkan egy probléma, megoldják. Lehetőleg a legegyszerűbb, leggyorsabb és legolcsóbb módon. Kétségtelen, hogy ez nem mindig sikerül, de legalább megpróbálják. Ami a rendőrséget illeti, az itt sem tökéletes, de viszonylag normálisan keresnek, és az egyenruhát megbecsülik az emberek. A hozzáállásuk is egészen más mint Mo-n. Nem érdemes rendőrrel kekeckedni Amerikában. Egyébként alapvetően azt lehet mondani, hogy aki hajlandó szorgalmasan dolgozni, van benne egy kis ambició és értelem, az nem fog éhenhalni Amerikában. Van egy ismerősöm, néhány éve jött ki Mo-ról, nyelvtudás, különösebb képzettség nélkül. Miután nem volt sok választása, elment dolgozni egy McDonaldsba 5-6 dolláros órabérért. Aztán megtanulta a nyelvet, szorgalmasan dolgozott, ambiciója is van, nem is teljesen hülye, most már menedzser és évi 40 ezer körül keres. Ugyanakkor sok élhetetlen marha aki itt született, képtelen élni a lehetőségekkel, inkább bűnözik vagy segélyért áll sorba, aztán nyafog az intézményes rasszizmuról, mert az könnyebb. Szóval Pista, tényleg könnyebb és egyszerűbb az élet Amerikában, de azért én mégsem javasolnám, hogy kigyere. Egyrészt azért, mert lehet, hogy nyernél valamit, de biztos, hogy elvesztenél valami mást, ami lehet, hogy többet számit mint amit nyersz. Magyarán lehet, hogy jobban fogsz élni, de nem biztos, hogy boldogabban. Másrészt, ha minden legalább szemernyi józan ésszel rendelkező és dolgozni hajlandó ember otthagyja Mo-t akkor nem lesz semmi remény arra, hogy valaha is jobb legyen ott. Tudom, nincsen sok erkölcsi alapom arra, hogy ezt mondjam, hisz magam is kinn élek, de hazakészülök állandó jelleggel, és ha Isten is úgy akarja, meg egyszer össze tudok végre kaparni egy kevés pénzt adósságcsinálás helyett, akkor megyek...