Már egyszer leírtam, hogy ha vannak szabad elektronok, akkor azok igen-igen gyorsan felveszik az adott statikus töltéseloszlásnak megfelelő optimális eloszlást, és ezután áram már nem folyik. Áram akkor folyhat, ha kívülről egyre újabb és újabb elektronok kerülnek be a rendszerbe. Erről azonban itt nincs szó, az elektronok száma állandó.

Természetesen a hűtés közben valóban lehetett valamennyi energiaveszteség, történhetett valamekkora depolarizáció. Ennek mértéke a hűtés sebességétől függ. Ha rendkívül lassan hűtötted volna le, akkor a polarizáció mértéke követhette volna a hőmérséklet csökkenését, és a végén nem is jött volna létre elektrét. Alighanem azonban a hűtés túl gyors volt ehhez.

Kérdezed: mi a feltételezés alapja, hogy a magas hőmérsékleten megnövekedett kapacitás energiája fagy be. Azt hittem, hogy ez kézenfekvő. Ugyebár ennek a kondenzátornak a geometriai paraméterei állandóak, a kapacitását tehát kizárólag a dielektrikum polarizálhatósága határozza meg. A magas hőmérsékleten vett kapacitás értéke tehát elárulja, hogy mennyire polarizálható a dielektrikum azon a hőmérsékleten. Lehűtve tehát azt a polarizációt őrizhette meg a dielektrikum (immáron elektrétté válva), amit a magas hőmérsékleten létrehoztál, és hogy mekkorát hoztál létre, arról a magas hőmérsékleten mért kapacitás információt ad. Ebből le kell vonnunk az alacsony hőmérsékleten elérhető polarizációt, ugyanis ez a dielektrikum nem őrzi meg az alacsony hőmérsékleten létrehozott polarizációt, tehát ha alacsony hőmérsékleten polarizálod (a kondenzátor egyszerű feltöltése), akkor ezt a polarizáltságot a kondenzátor egyszerű kisütésével megszüntetheted. Vagyis a dielektrikum jelenlegi polarizáltsága egyenlő a magas hőmérsékleten létrehozott polarizáció és az alacsony hőmérsékleten létrehozott polarizáció különbségével. Utóbbit kisütötted a 10k-s ellenállással, előbbi megmaradt (még ha nem is teljes egészében, de bizonyára jelentős részben).