Amikor a Szelid motorosokat először láttam, még azt a szabad világot jelentette az én generációmnak Amerika, ahol valaki eldobhatja az ember az aranyóráját, mint az életre kirótt idő - és erre az időre kirótt törtetés, kínlódás, loholás - jelképét, hogy motorra pattanva azért élhessen, amire eredetileg született...
Akkor még nem vettük észre, vagy talán nem akartuk észrevenni azt az Amerikát, amely már abban a filmben is döbbenetesen jelen volt, ahogy a sokfélesége ellenére mégis nehezen tűri a másságot. Amikor évtizedek múlva felnőttebb fejjel is megnéztem a filmet, már egyáltalán nem arról az idealizált szabadságról szólt a film - és bevallom, néha untam is... Egy kép azonban elég erősen megmaradt bennem: a tábortűznél ülnek a fiúk - amely mellett elaludva aztán agyba-főbe veri őket később néhány kisvárosi polgár -, Fonda dzsekijén a nagy csíkos lobogót mutatja a kamera, ő pedig ennyit mond: "Elszúrtuk!"
Hát, valahol tényleg el lett szúrva egy kicsit a dolog... De hol?