Sziasztok!

Örülök, hogy rendeződnek a dolgok mindenkinél!

Cicó! A hosszabbacska hozzászólásod végén mire gondolsz konkrétan? Kifejtenéd? ;-)
Az általad említett apát pedig egyszerűen nem tudom megérteni. Nem, nem, nem, és nem! Hogyan lehet annak ellenállni, amikor a kisfiam kitárt karokkal kacagva szalad felém és valósággal bezuhan a karjaimba. Fiú vagy lány? Nincs jelentősége! Szeretni kell őket, az a lényeg! Mi át szoktuk egymást ölelni, és az mondjuk ilyenkor, hogy szeret, valahogy úgy, hogy szeereeet! Nagyon élvezi a kiscsávó, csak úgy nevet. Egyébként a közeli barátainknak is van egy ismerőse, aki azt mondta, hogy addig nem veszi kézbe a gyerekét, amíg 1 méterről leejtve nem esik biztonságosan. Most 6 hónapos, és nem is volt még a kezében. Csak a gyereket sajnálom. :-(
Üdv