Nagyon egyszerű: beteszem egy 35 C-os termosztátba, aztán várunk, és mérünk. A feltételezhető visszarendeződés miatt csekély mértékű feszültség csökkenést kell mérnünk. Utána már 'csak' azt kell eldönteni, hogy az esetleg bekövetkező visszarendezősés során (az elméleted szerint mindenképpen valamekkora csökkenésnek be kell következni, és ezt én is valószínűnek tartom az eddigi tapasztalatokból) felszabadulhat-e annyi energia, mint amennyit leszedtünk róla. A legérdekesebb az lenne, ha tényleg annyira stabil lenne a polarizáció, hogy már nem, vagy alig alakulna ki fesz. csökkenés (az elmúlt két hónap reményt ad erre).
Ha jól értelmezem, elméleted szerint nincs szükség a magyarázathoz a szigetelőben előforduló szabad elektronokra, elegendő a folyamatos dipólmomentum csökkenés. Nem érzed úgy, hogy ehhez képest túlságosan hosszú ideje lehet szobahőmérsékleten nem kimérhető feszültségcsökkenés mellett áramot kivenni belőle? Szándékosan írok áramot, és nem töltést.