Van egy elképzelésem. Az történhet, hogy a felpolarizált anyag nagyon lassan visszarendeződik, egy, a hőmérséklettől függő időállandóval. Minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabbak a molekuláris mozgások, és ezért annál gyorsabb a visszarendeződés. A mérhető maradék feszültség ebből a lassú visszarendeződési folyamatból adódhat, és annál nagyobb, minél gyorsabb a folyamat. Ha az elektrét belsejében nem történne semmi, azaz nem rendeződne vissza, akkor feszültség sem lenne, mert egyszerűen a kondenzátor fegyverzetein lévő töltést éppen kompenzálná a köztük levő, polarizált anyag dipólmomentuma. De a visszarendeződés hatására ez a dipólmomentum lassan, de biztosan csökken, ezért egyre kevésbé tudja kompenzálni a fegyverzeteken lévő töltést, így a fegyverzeteken túl nagy lesz a töltés ahhoz képest, amekkora a köztük lévő anyag dipólmomentuma. Emiatt a fegyverzeteket összekötve áram fog folyni az összekötő vezetéken. Vagyis feszültség alakul ki köztük.

Azt hiszem, ez minden megfigyelést megmagyaráz, amit leírtál. Ha nincsenek összekötve a fegyverzetek, akkor a belső visszarendeződés miatt a fegyverzeteken lévő töltés egyre nagyobb része lesz kompenzálatlan, tehát nő köztük a potenciálkülönbség. Ha rövidre zárod őket, akkor mindig pontosan annyi töltés lesz a fegyverzeteken, amennyit a polarizált dielektrikum kompenzálni képes. De közben változatlan időállandóval zajlik a visszarendeződési folyamat, és ha elveszed a rövidzárat, ismét nőni kezd a feszültség, mert megintcsak több lesz a töltés a fegyverzeteken, mint amennyit az egyre csökkenő polarizáltságú dielektrikum kompenzálni képes.

Ha ez igaz, akkor a folyamat addig tart, amíg teljesen vissza nem rendeződik az elektrét. Ezt csak a hőmérséklet emelésével lehet gyorsítani.

Most akkor azon kéne gondolkodni, hogyan lehetne további kísérletekkel megerősíteni ezt az elképzelést.