Az anyagi fuggetlenseget hangsulyoznam en is. Nekem volt egy megallapodasom a csaladdal, hogy 18 eves koromig biztositottak ami szukseges volt, utana magamnak kell megszerezni mindent. Ezt persze nem szo szerint kell erteni, de a kapcsolat atalakult egy nagyon jo baratsag-szerusegge, abba belefer idonkent segitseg barmelyik oldalrol. Sajat labra kellett allni, megszerezni magamnak ami kell (a letfenntartashoz szukseges dolgokat is).

Aztan idovel azt is megtanultam ertekelni, hogy tobb baratsagnal. De ez mar offtopic.

Ja es akkor egyetemre is kerultem, 200 km-re. Az is fontos.