Sziasztok!

cicó: Én ilyenkor azt szoktam mondani életem párjának, hogy bizony a gyerekeket nem egyedül akartam, hanem ketten vállaltuk őket, tehát az nem úgy van, hogy azért mert ő dolgozik, és megkeresi ránk a pénzt, én itthon ülök, főzök-mosok-takarítok, és lesem, hogy mikor jön haza, hogy elé tegyem a meleg vacsorát, és a lábára húzzam a papucsát. Elcsépelt és számtalanszor hangozatott, és biztosra veszem, hogy mindegyik gyes-en lévő anyuka által aláírt tény, hogy a gyereknevelés egyáltalán nem valami fizetett szabadság. 24 órás szolgálat, gyakorlatilag pihenő, szabadág, fizetésemelés és prémimum nélkül. Tehát igenis jár a tanfolyam, a magunknak vásárlás (olykor haszontalan dolgokat is ;-)), a kikapcsolódás, az, hogy nem főzök vacsorát. Az én gyermekeim apja amúgy elég gyakorlatias a gyerekgondozás terén (5 testvére van), így nem okoz neki gondot a két rosszcsont ellátása. Nálunk úgy működik, hogy mikor hazaér (kb. este 6) vacsorát kap, de a fürdetés, mesélés az ő feladata. És este 8 után semmilyen kiszolgálás nincs, aki enni akar menjen ki a konyhába, és egye, amit talál. Én nem vagyok elérhető. Persze az ésszerű korlátokon belül, de többnyire így működik. Pénzügyileg pedig úgy működik, hogy a gyessel azt csinálok, amit akarok, a fizetés közös, de amit ezen felül a különmunkákból keres azt arra költi amire szeretné, semmi közöm hozzá.
Egy vita hevében persze nehéz észérvekkel előhozakodni, de szerintem ne hagyd, hogy emiatt kútbaessen a tanfolyam, később biztos bánnád, és talán a párod is, hogy pillanatnyi hangulatától vezérelve ellenkezett. Sok sikert! :-)

OFF
Pumukli,
lehet veled fényképezés ügyében beszélni? Szeretnék végre a csemetékről normális képeket, akár például karácsonyi ajándéknak. Írjak mailt?
ON
Melitta