Te, mint 'szakmabeli', nem tudsz használható leírást az elektretek valós körülmények közti viselkedésésről (tehát ahol figyelembe veszik azt, hogy nem ideális szigetelő, fémezve van a két pólusa, visszarendeződés, stb.)? Az, hogy ennyire hőfokfüggő a folyamat, szerintem a szabad elektronok közreműködésére utal. Valóban nagyon precíz mérések kellenének a folyamat energia mérlegének megállapításához, ez az út szinte reménytelen még komoly műszerekkel is (a felpolarizáláshoz nagyságrendekkel több hő energia kellett, mint ami akár évtizedek alatt is kinyerhető utána). Azt azért megjegyzem, hogy azok a (mérő)műszer feltételek amik mondjuk csupán két évtizede is egy kisebb labornak elérhetetlennek számítottak, most szinte bárki össze tudja hozni a barkács anyagaiból. De ez nyilván csak kis része a műszerezettségnek...
Tehát energia mérleget mérni ezekkel a feltételekkel szerintem nem járható út. Leginkább látványos dolog lenne a hatás növelése, és az abból levonható következtetések. Paraffin kondival pl. a hatás nagyságrendekkel jobb, de a kondi hetek alatt visszarendeződik. A polisztirol viszont nagyon stabil, de alig lehet polarizálni (magas hőfok kell, és még ott sem olvad meg, csak lágyul, vagy megég). Azonban ezek a kondenzátorok nem erre a célra készültek, sőt el tudom képzelni, hogy a gyártás során a technológiában káros hatásként küzdenek a polarizáció ellen. Ez már azonban tényleg nem a barkácsszakkör kategóriája. Talán egyszer olyasvalakinek is szeget üt a fejébe ez a mérés, akinek módjában áll innen továbblépni. Hiszen ez a makacsul mérhető feszültség létezése mindenképpen elgondolkodtató (még ha esetleg nem is több egy jó kis agytréningnél, de véleményem szerint ennél azért többről van szó).