Utólag lehet mondani, hogy "nyerhettünk volna, ha..." és sokféleképpen folytathatnánk a mondatot, de hát így sikerült. Végül is a papírforma nem tuti magyar győzelmet mutatott, hanem kiegyenlített erők kétesélyes meccsét.
Ehhez képest mindkét csapat jól el tudott húzni a másiktól a meccs különböző szakaszaiban. Mindkét csapat azzal, amiben jobb volt, mi a külső emberek gyors mozgásával és Károlyi hárompontosaival, a litvánok pedig a magassági fölényükkel. (Baranauskaite - 196 cm - 78%-kal dobta a ziccereket, a két elhibázott dobásából az egyiket fault miatt rontotta el. Egyszerűen nem volt, aki akár csak zavarni tudta volna.) A második és a harmadik negyedben nagyon megfogtak a litvánok, támadásban sokszor tanácstalan volt a válogatottunk, kétségbeesett és teljesen esélytelen centerbejátszások egész sorát láthattuk ekkor. Támadásban sokszor alakult ki statikus helyzet, ami nyilván a magasabb csapatnak kedvez. A negyedik negyedben aztán szinte végig letámadást játszva sikerült lefaragni a hátrányt, de a döntő pillanatokban a mi játékosaink keze remegett meg.
Alapozás ide vagy oda, mégiscsak fárasztóak az utolsó pillanatban eldőlő meccsek, és nem is a terhelés másnapján, hanem a rákövetkező napon a legkritikusabb a mentális állapot, vagyis a csehek elleni hosszabbításos meccs fáradalmai szerintem ma jöttek ki igazán. Erre jöttek még a kalandok a félórát késő busszal, meg a szünetre eltűnő öltözőkulccsal, dehát az élet már csak ilyen: nehéz és igazságtalan... ;-)
A lepattanókban a harmadik negyedben még tartottuk magunkat, aztán a végén elhúztak a litvánok, de összességében a magassági fölény figyelembevételével nem teljesítettünk olyan rosszul (32-40, az ő palánkjuk alatt 16-31, a miénk alatt 16-9). Látható, hogy a mi palánkunk alatt sokkal kevesebb lepattanó "képződött", vagy mert nem jutottak dobáshoz (26 labdát szereztünk 14-gyel szemben), vagy mert a dobásaik sokkal jobban sikerültek (majdnem kétszer annyi kétpontos kísérletünk volt, és csak kettővel több ment be - 19/62 ill. 17/33 -, úgy is mondhatnám, hogy csaknem háromszor annyi dobást rontottunk el - 43 ill. 16).

Hát akkor tekintsünk előre. A csoportból négy és egy töredék meccs van hátra. A görögök a negyedik negyedben 64-56-ra vezetnek a csehek ellen (gyakorlatilag végig a görögök vezettek, a második és a harmadik negyedben is volt 9 pontnyi az előnyük). Ez egyrészt jó, mert ha nyernek, akkor már biztosan elég holnap ellenük győzni a nyolc közé jutáshoz, hiszen nem valósulhat meg az ötös holtverseny, másrészt azt mutatja, hogy ellenük sem lesz sétagalopp, ráadásul vérszemet kaphatnak a görögök, mert ha a csehek után minket is legyőznének, akkor van esélyük a nyolc közé jutásra, tehát majdhogynem ki-ki meccs lesz a holnapi.

Hajrá magyarok!!!