Bocs, de itt nem kértek tőlünk valamit, hanem ránkerőszakoltak (legalábbis megpróbálták).
És miért ne ugathatnánk ellene, ha nem értünk vele egyet? Akkor honnan tudnák meg, hogy nekünk ez nem tetszik?

Szó nincs arról, hogy bárki halálának örvendenénk, pláne hogy a sírján ugrálnánk (bár ha az enyémen ugrálni akar valaki, ezennel megadom a felhatalmazást, engem nem fog már zavarni akkor). Csak nem kéne túllihegni a dolgot. Hányszor szólított fel az EU egy ennél sokkal több áldozatot követelő katasztrófa vagy az Afrikában (naponta legalább ennyien) éhen halók miatti 3 perces néma gyászra? Vagy ezek az amerikaiak miért különbek, ha őértük meg igen?

Ha eszembe jutnak (bármelyik csoport a fentiek közül), elszomorodom. De nem érzek gyászt, mert egyiket sem ismertem. És ha hallok róluk viccet, bizony még nevetek is rajta (ha jó a vicc). Szóljon bár az éhező etióp gyerekekről (esetük a Mikulással) vagy a WTC áldozatairól (mert már róluk is hallottam). Ha nem tenném, álszentnek érezném magam és képmutatónak, aki megjátszott érzéseket mutat, azt, amit a világ elvár, nem azt, ami éppen benne él. És ez kurvára idegesítene.