Nesze neked,hát kellett ez??!...avagy sose kezdj olyannak,akinek kedvenc állata a moslékosvödör

Háborúban voltam,érzem...
Testemet barbár kozák katonák kötötték ki...
Egy álnok,gignatikus sün ezt használta habszivacsszőnyegnek,s pár bukfencet vetett rajtam tüskés testével,miközben ezt dalolászta:
Papadontprícs...papadontprícs...én nő vagyok!
Ezután a yeti görgetett végig egy bádoghordóban a Mount Everest gerincén rövidnadrágban,s gigantikus strandpapucsában nagyokat kuncogva (s utána kakaóstekerccsel tömte meg gyomra vígasztalan mélységeit)
Mindez miért??? Mert féktelen ösztöneim terrorista borza arra kényszerített,hogy illúziók fellegébe repítsem elmém pillangóit
S olyannyira felrepültek,hogy igen fájdalmas volt,mikor utána egy békés,bamba rinocérosz pácélos hátára zuhantam
De mégis csodás volt a kilátás...míg elmém koncsonyás disznózsírpudingja fel nem fogta,hogy amit látok magam előtt,az nem a felhők végtelen gyapjas bikacsordája
Hanem egy tál véreshurka tejszínhabbal díszítve...