Szomorúság van, elvesztettem mechanikus, automata Seiko karórámat. Nagyon kedveltem. Acél tokos 5-ös, fém szíjjal. A számlapja csiszolt natúr fém volt, nem voltak számok, csak (hogy is hívják órásul az órákat jelző domború pöttyöket?) rendkívül ízlésesen, ugyancsak fémből készített rovátkák az óráknál. A dátumablak pereme 45 fokban vágva, felcsiszolva, hogy látsszon a számlap anyagszerűsége. Maga volt a megtestesült funkcionalitás, ilyen egyszerű és szép Seikot azóta sem láttam sehol. Ráadásul pontos volt, ha járt. (ha nem hordtam, persze nem járt, ez volt az egyetlen bajom vele)

Nem gondoltam, hogy valaki ilyen barom tud lenni és elveszít egy nem bontható acél szíjas karórát, és nem gondoltam, hogy ilyen hamar óra után kell néznem. Nem tudok másra gondolni, mint hogy a reggeli kapkodásban nem csatoltam a karomra, csak kézbe fogtam, aztán hozzá fogtam a szemeteket, és egy elegáns mozdulattal a kukába hajítottam. Különben már csak előkerült volna.